Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

A kutatóhelyek tudományági strukturája lényegében azért stabilizálódott, mert megszűnt a kutatóhelyek számának gyorsütemű gyarapodása, s az évenként bekövetkező kisebb mértékű változások kiegyenlitik egymást /a csökkenések és a növekedések egyenlege nulla/, vagy az egyirányú változások valamennyi tudományág területén arányosan érvényesülnek, vagy pedig oly csekély mértékű a változás, hogy az nem befolyásolja számottevően a tudományági strukturát. A KUTATÓHELYEK TUDOMÁNYÁGAZATI MEGOSZLÁSA A kutatóhelyek tudományágazati strukturája már nem ennyire stabil. Ez érthető is, mert itt már nem öt nagy csoportra /tudományágra/, hanem 41 kisebb csoportra /tudományágazatra/ bontva részletezzük a kutatóhelyek adatait. A kutatóhelyek 1966. évi tudományágazati struktúrájáról az 1. táblázat nyújt áttekintést. /L: 29.

р./ A hazai kutatási statisztikában minden kutatóhely csak egyetlen, a fő kutatási profiljának megfelelő tudományágazatban szerepelhet. A tudományágazati adatok tehát nem alkalmasak olyan vizsgálódásokra, hogy például összesen hány kutatóhelyen foglalkoznak —akár viszonylag kisebb mértékben is— biológiai kutatásokkal, mert a biológia ágazatnál szereplő adatok azt jelzik, hogy hány kutatóhelynek fő kutatási profilja a biológiai kutatás. A tudomány ágazati adatokból, és az ezekből kiinduló mélyebb elemzésekből kitűnik, hogy a kutatóhelyek jelenlegi hálózata több szempontból aránytalan. Ez arra vezethető vissza, hogy a korábbi években e hálózat fejlesztése nem volt eléggé átgondolt és tervszerű. Néhány fontos kutatási területnek nincs, vagy viszonylag kevés az önálló kutatóintézménye /például műszaki alapkutatások/. Más ágazatokban viszont ugyanakkor viszonylag sok —többnyire egyenként kislétszámu— önálló kutatóintézmény működik /például az élelmiszeripari kutatási ágazatban 9 kutatóintézetünk van, s ezek közül 5 intézetben a dolgozók száma 1966-ban sem érte el az 50 főt./ Nem tekinthető helyesnek például a műszaki tudományokon belül a kutatóintézetek és az egyéb /vállalati/ kutatóhelyek egymáshoz viszonyitott aránya sem. Igaz, hogy a kutatási statisztikában azokat a kutatóhelyeket, amelyek 1963-ig önálló kutatóintézetként /fejlesztőintézetként/ működtek, de 1963-tól egy-egy nagyvállalat kutató /fejlesztő/ intézeteként tevékenykednek, változatlanul a kutatóintézetek csoportjában szerepeltetjük, ami bizonyos mértékig torzitja ezt az arányt. De itt többről van szó, tudniillik arról, hogy a fejlesztési kutatások hálózatának fejlődése nem alakult kielégitően. A reális hazai szükségletekhez képest rendkivül kevés a 13