Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

5. szám - Szemle

elméleti fizika kialakításához. Az elméleti fizikusok fennmaradó része körülbelül 200300-ra tehető, ezek is világszerte ismertek, de elsősorban az emiitett öt teoretikus munkásságát fejlesztették tovább és erre nemegyszer egy egész élet energiáját forditották; itt-ott talán saját elmélettel is előállottak. A nagyenergiájú elemi részecskék fizikáját valószinüleg alig több mint 5-Ю kutató forradalmasította.. A vezető szerepet kedvezően befolyásolják a tudományok közötti merev falak hiánya és a jellembeli adottságok. A TUDOMÁNYTERÜLETEK KÖZÖTTI SÚRLÓDÁSOK A tudományterületek kutatási céljaiban változások állhatnak be. Szabályos a változás, ha bizonyos felfedezések megváltoztatják ennek a területnek a tudományok átfogó rendszerében betöltött szerepét, tekintélyét. A változás azonban gyakran nem szabályosan, hanem a tudományterületek közötti súrlódások eredményeképpen megy végbe. A presztizs lehetőség elvonása miatt a hagyományos tudományterületek kutatói gyakran neheztelnek a divatos terület művelőire. A súrlódások okozói: 1. Az ellentétekre gyakran az úgynevezett reform-tudományterületek vezetnek /például relativitáselmélet/. 2. A "lázadó" tudományterületek; például a magát nem matematikának tekintő statisztika fellépése. A "lázadás"ugy megy végbe, hogy a tudományterület elveti azon tudomány céljait, amelyhez őt alterületként beosztották, és önálló célokat, szervezetet, ellátmányt, folyóiratot, tudományos fokozatadási jogot követel magának. Az úgynevezett határterületi tudományok is ilyen lázadást képviselnek. /Például hasonló jellegű a klasszikus biológia és a molekuláris biológia viszonya egymáshoz. / A TUDOMÁNYTERÜLETEK DIFFERENCIÁLÓDÁSA A differenciálódás akkor válik nyilvánvalóvá, amikor kialakul az uj tudományterület a maga szervezeti formáival /kutatóintézetek, tudományos társaságok, kommunikációs lehetőségek/. 609