Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

1. szám - Szemle

AKADÉMIAI VAGY MINISZTÉRIUMI INTÉZET, VAGY MIND A KETTŐ? Akadémiai intézetként kezdtük, s igy is növekedtünk egy ideig. Tegyük fel egyenesen a kérdést: jó volt-e az akadémiai pozíció ? Végeredményben igen. Az akadémiai helyzetnek számos előnyét ismertük meg. Igy mindenekelőtt azt, hogy a tudományos viták és ösztönzések légkörében müködtünk, sa kutatási feltételeket általában könnyebben megszerezhettük, mint a minisztériumokhoz tartozó intézetek. Hovatovább megismerkedtünk azonban egy sajátságos nehézséggel is. Mégpedig azzal, hogy versenyző helyzetbe kerültünk a többi tudományokkal mind a kutatási feltételek megszerzésében, mind a kutatási eredmények közlése tekintetében. Ez érvényesült az agrártudományok körén belül az agrárökonómia és a többi agrártudományok között is, de méginkább az összes agrártudományok és az egyéb tudományágak vonatkozásában. Emellett azt is tapasztalhattuk, hogy a gyakorlattal való kapcsolatunkat nem könnyíti meg az Akadémiához való tartozásunk, bár nem is zárja ki. Saját intézeti kezdeményezések nyomán lényegében közel tudtunk kerülni a gyakorlathoz, kölcsönösen ösztönző kapcsolatot tudtunk kiépiteni számos termelőgazdasággal és egyes operativ irányitószervekkel, ezeknek a lehetőségeknek azonban nem mindenben kedvezett az akadémiai légkör. 1965-től kezdve, az egyesüléssel FM-intézet lettünk. Az itt eltöltött közel két év alapján arról is vannak már tapasztalatainkéit jelent minisztéririumi intézetnek lenni. Sommásan az a legfőbb, hogy nehezebb a helyzete egy kutatóintézetnek a minisztériumban, mint az Akadémiánál. A gyakorlat részéről ugyanis egyrészt tul sok közvetlen praktikus szolgáltatásra támasztanak igényt, másrészt pedig a körülményesebb, mélyrehatóbb tudományos kutatások iránt türelmetlenség nyilvánul meg. Nem utolsó sorban az is neheziti a helyzetet, hogy a minisztériumi bürokrácia egészében véve jobban ránehezedik az intézetre, mint az akadémiai bürokrácia. Mindezt körülbelül előre is tudtuk. Éppen ezért nagyon körültekintő erőfeszítést fejtettünk ki annak érdekében, hogy az egyesüléssel ne egyszerűen minisztériumi intézetté váljunk, hanem intézetünk megtartsa akadémiai érde kéltségét is. Ennek minden részletét sikerült nemcsak kidolgozni, hanem az összes érdekeltekkel egyetértően el is fogadtatni. A végső döntés mégsem ez lett, hanem az, hogy egyértelműen és egységesen az FM intézetévé váljunk. Két év tapasztalata után bátran állithatom, hogy a tervezett többirányú érdekeltség elvetése nem bizonyult előnyösnek, sőt olyan tudományszervezési hátrányokkal és bonyodalmakkal járt, amelyeket elkerülhettünk volna. Éppen ezért az a saját tapasztalatunk, hogy egy olyan intézet, amely jellegénél fogva alapkutatásokat is folytat, de egyben a gyakorlat számára közvetlenül felhasználható szolgáltatásokat is nyújt, megnyugtatóan sem az Akadémiához, sem a minisztériumhoz nem kapcsolható egyol10