Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

utóbbi időkig nem volt jelentős a felsőfokú egyetemi tanulmányok és a kutatás támogatása az ausztráliai egyetemeken. A jelek azonban arra mutatnak, hogy ez a helyzet rohamosan változik. A helyzet változására jellemző az alábbi néhány adat: 1944 1945 1948 I95I I954 1957 I960 Az anyagi támogatásban részesülő egy.hallgatók száma 4 981 6 165 18 801 15 283 14 557 18 143 26 051 Az összes egyetemi hallgatók száma: Rendes tagozat Esti és lev.tagozat 7 959 9 028 21 601 21 119 18 674 24 078 31 592 15 154 18 326 32 479 31 71З 29 445 36 903 53 780 Az anyagi támogatásban részesülő egy.halig, százaléka 32,9 33,6 57,9 48,2 49,4 49,2 48,4 Az állami támogatásban részesülő egy.halig, százaléka 22,3 25,9 51,6 43,9 45,7 39,8 37,8 Nagy-Britanniával összevetve ezek a számok nem jelentősek, ott ugyanis 1960-ban az összes egyetemi hallgató 82,4 %-a részesült anyagi támogatásban. Pontos összehasonlitási alap azonban nincsen, mert Nagy-Britannia adataiban nem szerepelnek a részidős egyetemi hallgatók. Ha csak a rendes hallgatókat vesszük alapul, Ausztráliában is az egyetemi hallgatók 71,5 %-a részesül valamilyen állami vagy magánforrásból származó ösztöndíjban. Ez nem jelent jóléti politikát: az állam csupán felismerte, hogy társadalmilag és gazdaságilag fejlődő, emelkedő lélekszámú ország feltétlenül kénytelen legjobban képzett polgárainak irányítására támaszkodni, és megadni számukra a lehetőséget, hogy a legalkalmasabbak közülük megszerezhessék a társadalom fejlesztéséhez szükséges szaktudást. Ezt bizonyítja Európa és az Egyesült Államok példája is. Az ismertetett tanulmány csupán a természettudományok — ausztrál szóhasználattal élve: tiszta tudományok— helyzetének felmérésére irányul. Ezeket leginkább két csoportra oszthatjuk: fizikai tudományokra /fizika, asztronómia, kémia, geológia, geofizika, matematika, matematikai statisztika/ és biológiai tudományokra /botanika, genetika, zoológia, entomológia, biokémia és mikrobiológia/. a többi —humán— tudományokat nem tekintené fontosaknak, pusztán csak azt, hogy saját képzettsége és a természettudományoknak a modern társadalomban játszott szerepe érdeklődését ezek felé irányították, s hogy ez az a terület, ahol eddig az ausztráliai egyetemi oktatás területén a fejlődést gátló akadályok mutatkoztak. A tanulmány tárgyának ilyetén megszorítása nem jelenti azt, hogy a szerző 87