Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

A haladó —helyesebben haladni vágyó— amerikai szociológusok és pszichológusok problémafelvetéseikben és elemzéseikben mindezt elég világosan látják, ha a megoldásukra ajánlott módszerekkel és elvekkel egy szocialista társadalom szemszögéből már nem is érthetünk egyet. Jellemző, milyen jelentőséget tulajdonítanak a monopolkapitalista talajból kinőtt nagy szervezetek emberalakitó erejének, hogy W.H. Whyte, jr. a jelenlegi fejlődés embertelen vonásait elemző könyvében az elidegenedett, irracionális erőkben hivő, csak a fogyasztásában racionalista, konformista, alkotáshiányból "hobby"-kba menekülő embert szervezet-embernek nevezi. ^ Ezt az embert az aprópénzre váltott tudományosság, a "sehova-sem-tartozás", a közösségen kivüliség, az egyetemes konformizmus, az egyéniség és főként a kiemelkedő tehetség megvetése, s egy sajátos szervezettség teremtette "neurózis" jellemzi. Több amerikai társadalomvizsgáló világosan látja ennek a műszaki-tudományos ipari forradalomban rejlő általános okait, de azt is, hogy miként fokozza fel ezek hatását az imperializmus korának monopolkapitalizmusa. "Azzal, hogy az ember elveszti helyét egy zárt világban, nem képes többé felelni arra a kérdésre, hogy mi az értelme életének, kételyek ébrednek benne önmagát és az élet célját illetően. Létét hatalmas személy-feletti erők, a tőke és a piac fenyegetik. Ellenséges viszonyba kerül a többi emberrel, hiszen mindenkiben potenciális versenytársát látja. Szabad lett, vagyis 4/ magányos, izolált, akit minden oldalról fenyegetnek." Frommon kivül David Riesman, a már emiitett William Whyte, C.

Wright Mills, Karen Horney, Theodor H. Newcomb —hogy csak a legismertebbeket emlitsük— számos megfigyeléssel gazdagitotta a nagyszervezetben tevékenykedő ember válságát, de a kibontakozás útját sem politikai-ideológiai, sem szervezéselméleti szempontból megnyugtató módon megjelölni nem tudták. Megoldási javaslataik pszichológiai, moralizáló jellegűek /az embert és nem a társadalmat kell megváltoztatni nagy szervezeteivel együtt/ és utópiákba torkollanak. Tanitásaik két magyarnyelvű kritikai feldolgozása"^ felment részletesebb ismertetésük alól, de az alól nem, hogy a nagy szervezetek lényegéből következő, és ezért általánosan érvényesülő hatását dolgozóira válságuk egyik megoldandó problémájának tartsuk. Sajátosan minősiti ezt a problémát, hogy a nagy szervezetekben az úgynevezett szellemi munka részaránya fokozatosan növekszik, márpedig a "Modern idők" munka után kezeit rángató Chaplinjénél is szánalmasabb az, akinek agya ráng számára értelmetlen tételeken, kódokon és rovatokon, és akinek egyénisége, találékonysága a természet oktalan pazarlása csupán, ha profilja nem igényli a szines kedélyt és az ötletes gondolkodást. További problémát jelent, hogy az összes nagy 3/ WHYTE, W.H.Jr.: The organization man. /А szervezet-ember./ New York, 1956. Doubleday and Company 4?1 p. MT

A 4/ FOMM, E.: Escape from freedom. /Menekülés a szabadságtól./ New York, 1941. Farrar. 62-63.p. m

A 5/ WELLS, H.K.: Freudtól Frommig. A pszichoanalizis kudarca. Budapest, 1965. Kossuth. 25I p. MTA HELLER Á.: A morál szociológiája vagy a szociológia morálja. Budapest, 1964. Gondolat. 151 p. MTA