Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

A kutatási-fejlesztési ráfordítások hatalmas, sokmilliárdos főtétele mellett a tájékoztatás és az adatgyűjtés néhányszázmilliós melléktételei elhanyagolhatónak tűnhetnének. Ez azonban egyáltalán nem igy van. Először, a melléktételek igen gyorsan növekszenek, s l8l millió, vagy 291 millió dollár még az Egyesült Államok költségvetésében sem "bagatell" összeg, másodszor pedig bizonyos tudományterületeken a kutatótevékenység alapjait éppen ezekből a melléktételekből finanszírozott teljesítmények teremtik meg. A TUDOMÁNYOS MUNKAERŐK ORSZÁGOS NYILVÁNTARTÁSA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az Országos Tudományos Alapitvány, amely a szövetségi kormányzat kutatásstatisztikai és kutatásnyilvántartási központjaként is működik, már több mint egy évtizede jelentős erőfeszítéseket tesz a tudományos munkaerők országos számhavételére és folyamatos nyilvántartására. Ez rendkívül nehéz és bonyolult feladat, de megoldása elkerülhetetlen, mert a tudományos munkaerőállomány részletes felmérése nélkül tulajdonképpen minden országos méretű kutatástervezés, de különösen mindennemű távlati kutatási kapacitás-tervezés igen bizonytalan alapokon nyugszik. A tudományos munkaerők számbavételének és nyilvántartásának legfőbb nehézségei a következők: а/ a társadalmi-gazdasági élet különböző ágaiban működő tudományos munkaerők alkalmaztatásuk helyén a legkülönbözőbb címeken szerepelnek a személyzeti nyilvántartásokban /aránylag ritkán tudományos munkaerői jellegükre történő világos utalással/, sokan közülük egyáltalán nincsenek alkalmazásban, hanem szabad foglalkozást űznek, szerződéses alapon végzik munkájukat; b/ a tudományos oklevelek és képesítések nomenklatúrája rendkívül változó, s ráadásul a szakosítás az utóbbi évtizedekben mindenütt olyan nagyarányú változáson ment át, hogy a két-három évtized előtt szerzett diplomák sokszor nehezen hozhatók közös nevezőre a maiakkal, nem is szólva arról, hogy a diploma megszerzése utáni átszakosodás rendkívül gyakori, hiszen uj tudományágak vagy uj kutatási specialitások képviselői a dolog természeténél fogva nem arra a tudományágra vagy specialitásra szóló oklevéllel, illetve képesítéssel rendelkeznek; с/ a tudományos munkaerő fogalmának határai igen nehezen vonhatók meg a kellő szabatossággal. Lehetnek és vannak is számosan, akik valamilyen tudományos diploma vagy képesités birtokában hosszú idő, esetleg évtizedek óta mindennemű tudományos tevékenységtől távoleső területen működnek és igy már potenciálisan sem számithatnak tudományos munkaerőknek, mig mások esetleg tudományos 38