Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

A kutatási-fejlesztési ráfordítások hatalmas, sokmilliárdos főtétele mel­lett a tájékoztatás és az adatgyűjtés néhányszázmilliós melléktételei elhanyagolha­tónak tűnhetnének. Ez azonban egyáltalán nem igy van. Először, a melléktételek igen gyorsan növekszenek, s l8l millió, vagy 291 millió dollár még az Egyesült Államok költségvetésében sem "bagatell" összeg, másodszor pedig bizonyos tudományterületeken a kutatótevékenység alapjait éppen ezekből a melléktételekből finanszírozott telje­sítmények teremtik meg. A TUDOMÁNYOS MUNKAERŐK ORSZÁGOS NYILVÁNTARTÁSA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az Országos Tudományos Alapitvány, amely a szövetségi kormányzat kutatás­statisztikai és kutatásnyilvántartási központjaként is működik, már több mint egy év­tizede jelentős erőfeszítéseket tesz a tudományos munkaerők országos számhavételére és folyamatos nyilvántartására. Ez rendkívül nehéz és bonyolult feladat, de megoldá­sa elkerülhetetlen, mert a tudományos munkaerőállomány részletes felmérése nélkül tulajdonképpen minden országos méretű kutatástervezés, de különösen mindennemű táv­lati kutatási kapacitás-tervezés igen bizonytalan alapokon nyugszik. A tudományos munkaerők számbavételének és nyilvántartásának legfőbb ne­hézségei a következők: а/ a társadalmi-gazdasági élet különböző ágaiban működő tudományos munkae­rők alkalmaztatásuk helyén a legkülönbözőbb címeken sze­repelnek a személyzeti nyilvántartásokban /aránylag ritkán tudományos munkaerői jel­legükre történő világos utalással/, sokan közülük egyáltalán nincsenek alkalmazásban, hanem szabad foglalkozást űznek, szerződéses alapon végzik munkájukat; b/ a tudományos oklevelek és képesítések nomenklatú­rája rendkívül változó, s ráadásul a szakosítás az utóbbi évtizedekben mindenütt olyan nagyarányú változáson ment át, hogy a két-három évtized előtt szerzett diplomák sokszor nehezen hozhatók közös nevezőre a maiakkal, nem is szólva arról, hogy a dip­loma megszerzése utáni átszakosodás rendkívül gyakori, hiszen uj tudományágak vagy uj kutatási specialitások képviselői a dolog természeténél fogva nem arra a tu­dományágra vagy specialitásra szóló oklevéllel, illetve képesítéssel rendelkeznek; с/ a tudományos munkaerő fogalmának határai igen ne­hezen vonhatók meg a kellő szabatossággal. Lehetnek és vannak is számosan, akik va­lamilyen tudományos diploma vagy képesités birtokában hosszú idő, esetleg évtizedek óta mindennemű tudományos tevékenységtől távoleső területen működnek és igy már po­tenciálisan sem számithatnak tudományos munkaerőknek, mig mások esetleg tudományos 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom