Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

tatási munkaidő-ráfordítás átlagosan igen alacsony /20 % körül mozog/, műszaki egyetemeinken gyakran még ennél is lényegesen alacsonyabb. Országos kutatási statisztikánk szerint 6 200 tanszéki oktatónk kutatásra forditható ideje nem egészen 1 400 4/ főnyi kutatóéval egyenértékű ÁLLAMI KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS AZ EGYETEMEK BELSŐ "EGYENSÚLYA" Az Elliott-Bizottság jelentésének külön kis fejezetét szenteli annak a kérdésnek, hogy a nagy állami kutatási programok, amelyek —többé-kevésbé érthető módon— elsősorban az egyetemek természettudományos, illetve műszaki tudományos karainak juttattak kutatási szerződéseket, illetve az ezeknek végrehajtásához szükséges anyagi eszközöket, nem voltak-e kedvezőtlen kihatással az egyetemek belső, karok közti tudományos és szervezeti egyensúlyára /ЕВ. VI. 39-44./. Itt arra a nem túlságosan meglepő eredményre jutottak, hogy a társadalomtudományok egy szűkebb, a természettudományokhoz hasonló "operativ" csoportjának, főleg a közgazdaságtudománynak, a szervezéstudománynak és a szociológiának a kivételével, amelyeknek elég sok állami, magángazdasági stb. kutatási megbízásuk van, a társadalmi-történeti s különösen a humanisztikus tárgyú tanszékek amolyan "szegény rokonok"sorsára jutottak. A Bizottság felhivja a figyelmet arra, hogy az oktatásügyi apparátusnak figyelembe kell vennie a költségvetési létszám- és ellátmány-keretek meghatározásánál, amennyiben állnak az egyes karoknak, illetve tanszékeknek más forrásból, például kutatási szerződésekből és támogatásokból eredő anyagi eszközök rendelkezésükre személyzeti állományuk szaporításához, felszerelésük korszerűsítéséhez és tudományos munkateljesítmények anyagi honorálásához. Enélkül megbomlanak az arányok, és az eredmény könnyen az lehet, hogy az egyetemek általános művelődésügyi feladatainak teljesitése, többek között az egyetemi hallgatóság nevelése szempontjából fontos tudományágak a kutatás összvolumenének nagyarányú növekedése közepette ténylegesen elsorvadhatnak. De ettől eltekintve, már tisztán gyakorlati szempontból sem látható előre, melyik tudományág mikor jut nagyfontosságú "operativ" szerephez, s akkor elhanyagoltsága súlyosan megbosszulhatja magát. Az Egyesült Államoknak például 1957-ben, az első szputnyik felszállása után hirtelen hozzá kellett látnia a szlavisztika fejlesztéséhez, mert kitűnt, hogy a szovjet természettudományos és műszaki dokumentáció tanulmányozásához rengeteg szakember alapos orosz nyelvi kiképzésére, továbbá megfelelő kapacitású szlavisztikai oktató-, kutató- és dokumentációs központra van szükség. Enélkül sem a nyelvoktató- és dokumentátorszemélyzet képzése, sem a megfelelő szakszótárak előál4/ A tudományos kutatás helyzete és fejlődése. Budapest, 1965. KSH. 17 p. MTA 26