Tudományszervezési Tájékoztató, 1966
1. szám - Szemle
OKTATÓMUNKA ÉS KUTATÓMUNKA ARÁNYA AZ EGYETEMEKEN Az Elliott-Bizottság néhány figyelemreméltó konkrét vonatkozásban vizsgálta meg ezt a kérdést. Mig nálunk általában inkább az a panasz, hogy az e gyetemi és főiskolai tanszemélyzet oktatási munkával való lekötöttsége miatt tulsá gosan kevés kutatómunkát tud végezni, ami pedig a felsőoktatás tudományos szinvona Iának megőrzése és fejlesztése szempontjából igen fontos, addig Amerikában —főleg a nevezetesebb egyetemeken és főiskolákon— az a helyzet alakult ki, hogy a kutatá si szerződésekből eredő anyagi és egyéb előnyök miatt a tanszéki munka kereteiben sokhelyütt már az oktatás kárára terjeszkedik a kutatás. Mint Clark Kerr professzor a Kaliforniai Egyetem rektora a Bizottság előtt tett tanúvallomásában kifejtette: "Ugy látszik, van bizonyos határ, amelyen tul a kutatás, a kutatóképzés, a tudományos szaktanácsadói tevékenység már oly sok energiát emészt fel, hogy a tanári kar nem képes többé ugyanannyi erőt összpontosítani az egyetemi hallgatóság oktatására, mint azelőtt. Egyik legsürgetőbb problémánk az, miként küzdhető le az a paradox helyzet, amelyben a kar tudományos színvonalának növekedésével az oktatási feladatok iránti érdeklődésének csökkenése jár együtt... A szövetségi kormányzat által nyújtott kutatási támogatás igen általános tapasztalat szerint javított a tudományo továbbképzés és a kutatóképzés helyzetén. Ami azonban a hallgatóság oktatását illeti, távolról sem voltak ilyen kedvezők e kutatási támogatás kihatásai. A tanári kar kevesebb oktatási terhet vállal, és a diáksággal való érintkezésének óraszáma lecsökkent. A kari tagok többet vannak szabadságon vagy ideiglenesen távol az egyetem ről, több órát hárítanak át olyan előadókra, akik nem "rendes" tagjai a tanszemélyzetnek. A legjobb végzett hallgatók előnyben részesitik a kutató asszisztensi állásokat az oktató tanársegédi állásokkal szemben. Az egy főnyi tényleges oktatóra jutó hallgatóság átlagos létszáma egyre növekszik /azaz egy-egy tényleges oktatónak mind kevesebb ideje jut arra, hogy egyénileg foglalkozzék diákjaival/..." /ЕВ. IV. 46./. A bizottsági jelentés idézi egy, a közelmúltban végrehajtott idő mérlegvizsgálat eredményeit, amely azt igyekezett megállapítani, hogy a nagy amerikai "kutatóegyetemek" /Columbia, Harvard, Yale, Princeton, Berkeley stb./ természettudományos tanszékeinek személyzete munkaidejének milyen nagy részét fordítja különböző tipusu tevékenységekre, s milyen nagy részét к i v á n n á ugyanezen tevékenységekre fordítani"^. 3/ ORLANS, Harold: The effects of federal programs on higher education. /Szövetségi programok hatása a felsőoktatásra./ Washington , 19б2. The Brookings Institution. 63 p. MTA 24
