Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

A "nagy-" és "kis tudomány" szemléltetésénél jóval nehezebb kérdés a kettő közötti viszonyt elképzelni.Nemrégen még ugy véltem, különböző működési területek alapján elkülöníthetők: azaz "nagy tudomány" ott, ahol igen preciz és költséges felszerelések és módszerek szükségesek, a "kis tudomány" pedig ott működjék, ahol alapvető paradoxonok jelentkeznek. A tudomány e két típusának azonban mind intellektuálisan, mint érzelmileg szüksége van egymásra. Ha elkülönülnének, mindkettő az előbbiekben megtárgyalt szélsőségek gyengeségét mutatná. Jelenleg a fejlődés iránya erősen a "nagy tudomány" felé mutat, és azt,aki a "kis tudomány" alkotóképességéről van meggyőződve, gyakran olyannak tekintik, mint aki képtelen megérteni a haladást és a jövő szavát. Ugy hiszem, ez igazságtalan. Igaz ugyan, hogy sok fiatal vonzódik a nagy tudomány hatalmas gépei iránt és nehéz is ellenállni a könnyű sikernek, amivel a nagy gépek kecsegtetnek. Vannak azonban olyanok is, mind fiatal kollégáink, mind tanítványaink között, akik magukban szeretnek dolgozni, elmélyülten és türelmesen kutatni az alapvetőbb igazságok után. A "nagy tudomány" csoportjához tartozó kiemelkedő kutatókról bizonyos rosszmájusággal állapították meg, hogy inkább a kormány nevezte ki őket nagy fizikussá azáltal, hogy nagy gyorsitó berendezéseket adott nekik, s nem a Gondviselés azáltal, hogy a tudás iránti odaadó érdeklődéssel, az igazi problémák iránti szeretettel és az ezek megoldásához szükséges türelmes kutatómunka alázatosságával ruházta volna fel őket. Ennek ellenére a jelenlegi fejlődés a "nagy tudomány" felé tart. A "nagy tudomány" ezenfelül spontán teremti meg a maga szervezetét, a "kis tudomány" egyéni kutatója pedig igyekszik nagy ivben elkerülni minden szervezeti formát. Mégis nagyon szeretném, hogy a "kis tudomány"-t ismerjék el annak, ami: a tudomány életképességéhez szükséges elemnek a minden tudomány lelkiismereteként működő erkölcsi erőnek, a közvélemény szavának azokban az esetekben, ha a nagy tudomány képviselői között nézeteltérés van. Annak a ténynek, hogy a "kis tudomány" nem törekszik látványos dicsőségre, és kutatási munkája során beéri egy előző korszak kevésbé fényes feltételeivel, tiszteletet és tekintélyt kell kivívnia számára. Végső fokon talán az a nem . is arany középút látszik a legjobbnak, amelyet követve a "nagy tudomány"-t támogatnánk erőteljesen, de minden segítséget, ösztönzést és megbecsülést megadnánk a "kis tudomány"-nak is. Témánk a tudomány fejlődésével járó kedvező kilátás és veszély volt. Mint láttuk, mindkettőből elég sok van. A jövő tudomány Ígérete az, hogy nemcsak eszközül szolgál egy könnyebb élethez, hanem megadja az emberiséget egyesítő célt, hiszen nemcsak kenyéren él az ember. Ha be tudja tölteni ezt a feladatkört, akkor az emberiség drámájának egyik nagy szerepét tölti majd be. Annak a veszélynek a forrása, amellyel a nagyban megnövekedett és egyre fontosabbá váló tudomány a társadalmat fenyegeti, a megnövekedett tudásanyagból származó fokozott hatalom és képesség, ami ujabb korlátozásokat tesz szükségessé. 15