Tudományszervezési Tájékoztató, 1965
3-4. szám - Szemle
lékos eshetőség/, a 3-7 és a 7-8 tevékenység zárja le a projektumot. Ha azonban a 2-3 tevékenység kudarcot vall /30 százalékos eshetőség/, alternativ eljárások válnak szükségessé. Beleértve a 3-4, 4-5, 5-6, 6-7,és végül pedig az előzőhöz hasonlóan a 7-8 tevékenységet. Egyszerű ilyenkor előre számitásba venni mindkét lehetséges eshetőséget a projektum várt befejezési határidejének kiszámításakor. Nem vitás azonban, hogy az effajta számitások rendkivül bonyolultakká válnak, mihelyt valamely projektum több kockázatot rejtő területének kombinációjával találjuk szembe magunkat. Ez azonban magának a projektumnak a komplex jellegéből fakad, s nem az eljárás hibáztatható érte. A módszer eléggé nagy variációs lehetőségeket biztosit, attól függően, milyen alternativ utakat rajzolunk fel. Akadnak, akik azt szeretik, ha minden lehetséges utat teljesen önállóan ábrázolnak. A 2.ábra először külön-külön mutatja be-a két utat, később azonban kombinálja azokat. Ezt azért teszi, mert a két alapjában azonos eredményre vezet. Mások megint az úgynevezett "visszatérő hurkos" módszert kedvelik amelyben egy-egy projektumnak visszafelé kell ismét nyomon követni utvonalát, hogy elérkezzék ugyanahhoz a kockázatot tartalmazó tevékenységhez,— még akkor is, ha a körülmények, amint az gyakran megesik, nem azonosak az ismétléskor. A szerzők nézete szerint mindezek az ábrázolások tökéletesen helytállók, és azonos előrebecslésekre vezetnek adott helyzetbe, amennyiben mindegyiket helyesen elemzik. Mindebből az következik, hogy valamely projektum befejezési határidejét — amely az adott sémában csupán a lehetséges dátumok megfelelően súlyozott középértéke mindannyiszor újra kell számitani, ahányszor csak befejezünk egy kockázatos tevékenységet, vagy azt tapasztaljuk, hogy e tevékenység nem zárult sikeresen, azaz ahányszor kiesik egy a projektum befejezéséhez vezető lehetséges ut. Amennyiben a kockázatot rejtő tevékenység sikeresen zárul, a projektum befejezésének határideje közelebb kerül. Ha azonban kudarcot vallott, éppen forditott eset következik be, s még az is előadódhat, hogy az egész projektumot ennek alapján fel kell adni. Nem tagadható, hogy a kritikus ut módszerének ez a továbbvitele meglehetősen primitiv eszköznek bizonyulhat. Minél nagyobbak valamely projektum kockázatai és bizonytalansági tényezői, annál pontatlanabbak lehetnek ennek a továbbfejlesztésnek alapján kidolgozott becslések. Az effajta megközelítési mód szüksége azonban mégis éppen ennek megfelelően nagyobb, mert ezekben az esetekben túlságosan optimista lenne a hagyományos CPM és PERT eljárások alapján felállított becslés. A projektum vezetője pontosan ugy mérheti le erről a hálózati-sémáról a várható hatásokat, ahogyan a hagyományos sémáról, melynek során feltétlenül sikert vesznek alapul végig a projektum munkálatai során. Most azonban ésszerűen járhat el, hogy elkerülje a nagyon valószinü ut és a túlságosan hosszú halasztódás egybeesését, ami együttesen elfogadhatatlan határidőket eredményezne. ' 4-22