Tudományszervezési Tájékoztató, 1965

1. szám - Szemle

megoszlanak a vélemények, az a kérdés, milyen mértékben engedhetjük meg magunknak bizonyos kutatási tipus párhuzamosságát. Szükséges-e, illetve megengedhető-e, hogy egynél több csoport foglalkozzék például régészeti leleteknek a 14—

es karbon segítségével történő kormeghatározásával? Köteles-e a kutatási tanács egynél több csoport rendelkezésére anyagi eszközöket bocsátani a szabad gyökök kutatására? Ezek természetesen olyan kérdések, amelyeket esetről-esetre kell eldönteni. A szerző saját tapasztalatai alapján azonban azt a következtetést vonja le, hogy gyakran tul sok szót fecsérelnek erre a kérdésre. Amennyiben valami fontos dologról van szó és nem mutatkozik túlságosan költségesnek, akkor az egynél több kutatócsoport működéséből eredő kölcsönös ösztönzés, versengés és ellenőrzés haszna bőségesen felér a befektetett költséggel. Főleg a nemzeti alapon elhatárolt kutatási területeken, ahol nem számithatunk kellő mértékben a külföldi kutatók konkurrenciájára és jóindu latu birálatára, könnyen megtörténhetik, hogy az egyeduralmi helyzetben levő kutató csoport egyetlen vágányra terelődik, és rossz értelemben vett iskola alakul ki. Ilyen meggondolások alapján fordul elő, hogy még az olyan országokban is, mint Svéd ország, néha két vagy több kutatócsoport foglalkozik aránylag rokonjellegű kérdések kel, anélkül, hogy azt mondhatnók, ez szervezetlenség vagy tervszerütlenség következménye lenne. Általában csaknem automatikusan rendeződik a kérdés. Rendszerint egyetlen kutató vagy kutatócsoport sem kezd működni feleslegesen olyan területen, amellyel az ország más részén már eredményesen foglalkoznak. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy azonos megnevezés alatt a különböző laboratóriumokban igen eltérő munkát végezhetnek. A szabad gyökök kutatása vonatkozhat a kimutatási és mérési módszerekre, a gyökök biológiai hatásaira, azok élettartamára, különböző öszszefüggésekben való szereplésére, kémiai szerkezetére, kémiai reaktivitására, a rákkeltőképességre vonatkozó kutatásokra stb., azaz olyan vizsgálatokra, amelyek gyakran annyira eltérő irányban haladnak, hogy az eredményesség érdekében külön személyzet, külön műszerkészletek és eltérő környezet alkalmazását teszik szükségessé. A KIS EGYETEMEKEN FOLYÓ KUTATÓMUNKA Valamely ország kutatási szervezetének nagyobb arányú bővitése alkalmával újra meg újra aktuálissá válik az a probléma, hogy a már meglevő egyetemeket és főiskolákat bővitsék-e és tegyék differenciáltabbá, vagy pedig több kisebb tanintézetet létesitsenek-e. Tisztán a kutatás szempontjából, esetről esetre bizonyos határon belül, gyakran az első megoldás részesítendő előnyben. Általában azonban egész sor más, például demográfiai szempont is számitásba jön, és igy rendszerint kompromisszum születik. Svájcban például határozott lépések történtek az utóbbi irányban, de Svédországban is, ahol a század elejétől elsősorban két te31