Tudományszervezési Tájékoztató, 1964

1. szám - Szemle

optimális költségráfordítás, illetve optimális munkaerőelosztás kérdését is: az erőforrásokat /létszám, költségráfordítás/ ugy kellett elosztani a szerződésileg vállalt különböző feladatokra, hogy az egyes határidők tarthatók vagy éppen rövidithetők, ugyanakkor pedig a költségráfordítások minimálisak legyenek. Más szóval: a tudományos kutatásban ugyanugy felmerült az allokációs probléma, mint az iparban. A kutatás szervezésében jelentkező allokáoiós probléma azonban egy igen lényeges szempontban különbözik a közgazdaság más ágaiban felmerülő allokációs problémáktól: a feladatra orientált tudományszervezésnél nemcsak az adott munkaerő, az optimális munkaerő-elosztás a probléma, hanem felmerült az időbeli allokáoiós probléma is: hogyan lehet az adott munkaerőt időben ugy elosztani, hogy a szerződésben kitűzött határidő tartható vagy éppenséggel rövidíthető legyen. Felismerve a hagyományos tervezési és programozási eljárások elégtelen voltát, a du Pont de Nemours egy affiliált csoportja, az Integrated Engineering Control Group, /lényegében operációkutatási csoport/ uj szervezési módszer kialakítására kapott megbizást. A kialakítandó uj módszerrel támasztott követelmények egyike kezdettől fogva az volt, hogy megfelelő adatokat nyújtson az un. "Management by exception" módszerrel történő vezetéshez; ennek lényege az, hogy a vezetés a lebonyolítás során osak akkor avatkozik be a dolgok menetébe, ha valamilyen "kivétel", vagyis а p г о g— ramtól való lényeges eltérés következik be. A módszernek tehát az ilyen kivételes esetek bekövetkezését gyorsan és egyértelműen indikálni kell. Egy másik kezdeti követelmény az volt, hogy a program megtervezésénél ós később a menetközben történő ellenőrzéseknél szükséges adatokat és más információkat digitális számológépeken automatikusan lehessen feldolgozni; ez lehetővé teszi, hogy a módszer a vezetés részére szükséges kimutatásokat akár naponta is automatikusan adja. A munka 1956 őszén kezdődött meg. Minthogy a módszer kezdettől kezdve számológép alkalmazására orientálódott, a feladat kidolgozásába bevonták a Remington Rand Corp. Univao részlegét ÍB, amely megfelelő számológép- é3 programozási kapaoitással és tapasztalattal rendelkezett. Az eredmény a "kritikus ut módezere" /Critioal Path Method/ lett, amelyről első izben 1959. decemberben számoltak be.^' AZ UJ MÓDSZER ALAPGONDOLATA A kialakított uj módszer alapgondolata az, hogy a végrehajtandó programot a lehető legnagyobb részletességgel lebontják elemi részfeladatokra, ugyanugy, mint 2/ KELLY,James,E. —WALKER,

Morgan R.: Critical path planning and Scheduling. (Kritikus ut tervezése és felvázolása.) = Proc. Eastern Joint Computer Conference, 1959. deo. 160-173.p. 17