Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

1. szám - Szemle

A KOORDINÁLÁS MÓDSZERE A koordináció megvalósítását a szerző a következőképpen képzeli el: az előzetes költségvetés elkészítésének szakaszában a különböző tárcák bemutatnák kutatási programjaikat a CNR-nek. A CNR kifejezésre juttatná saját véleményét a javasolt kutatásokról, megindokolva az érdekelt tárcák felé saját, esetleg negativ ítéletét. A CNR tudományos bizottságai - amelyeknek számát a jelenlegi 7-ről emelni kellene - tudományos profiljuk szerint jól elvégezhetnék a különböző tárcák által kidolgozott kutatási tervek preventív vizsgálatát és ezeket a terveket egyetlen programban illetve tervben koordinálhatnák. A CNR észrevételeit eljuttatná az előzetes költségvetést készítő tárcákhoz, amelyeket azután megvitat, értékel, vagy módosít a kutatási tárcaközi bizottság. Ezekkel a kapcsolódó módosításokkal, észrevételekkel kerülne a költségvetés a parlament elé. Elképzelése szerint a CNR kutatási tárcaközi bizottság számára évenként teljes beszámolót készítene, amely ösztönzést, javaslatokat és információkat tartalmazna a megtervezett nemzeti kutatásra vonatkozóan. Kívánatos volna, hogy ehhez a munkához a CNR közgazdászok, szociológusok és egyéb szakemberek segítségét is igenybe vegye. Az évi jelentésnek ez a rendszere egyébként nem jelenti azt, hogy az államhatalomnak folytatnia kell a kutatásra szánt összegek évenkénti megszavazását. Ellenkezőleg, kívánatos volna, hogy a kutatási költségek tervezése több éves alapon történjék, a modern tudományos kutatás igényeinek megfelelően. A CNR-nek ezenkívül évenként felül kellene vizsgálnia az állami pénzből folytatott kutatások állását, kifejezésre juttatnia ezekről szakértői véleményét és teljes beszámolót készíteni róluk a tárcaközi bizottság számára. E működés keretében igen hasznos volna, ha a tárcaközi bizottság főtitkára a CNR elnöke lenne. A CNR természetesen saját költségvetésében továbbra ís támogatna és szervezne meghatározott kutatásokat. Kétségtelen, hogy feladatainak fentebbi kiterjesztése szükségképpen szabályzatának revíziójával is járna. Mindenekelőtt azonban a CNR összetételét kell megváltoztatni. Abban az esetben, ha a CNR - bárcsak tanácsadói jelleggel is - valamennyi tárca keretében folyó kutatásokkal foglalkozik, nyilvánvaló, hogy tagjait mindezen tárcák területéről kell összeválogatni. Másrészt, mivel szakértői testület, nem helyes, ha adminisztratív funkcionáriusok találnak benne helyet, megfelelő szakmai kompetencia nélkül. Az államhatalom nem tudja a CNR tagjait kijelölni, mert nem képes értékelni szakmai illetékességüket.. Ezért ugy tartja jónak, hogy a CNR bizottságainak tagjait egy elektori testület válassza, mely olyan kutatókból tevődik össze, akik állami területen fejtik ki kutatói tevékenységüket. A CNR bizottságainak tagjai az utolsó,1960-as kinevezések óta 80 százalékban egyetemi tanárok, 5 százalékban egyetemekhez nem tartozó szakemberek. A maradék 15 százalék a tárcákat és egyéb, a kutatásban érdekelt testületeket képviseli. Ez az összetétel nem tükrözi megfelelően az állam által támogatott kutatások illetékességének és emberi erőforrásainak reális megoszlását a kutatásban érdekelt intézmények között. Mint szemlénk bevezetőjében jeleztük, a konferencia anyagából rendelkezésünkre álló két referátum nyilván nem tartalmazza mindazt, ami a megbeszéléseken felszínre került. Ha számbavesszük azt is, hogy az ismertetett dokumentumok meglehetős késéssel jutottak el hozzánk, ugy tekinthetjük a fentebb vázolt összképet, mint amely közben már feltehetően megváltozott a konferencián kifejezésre jutott követelmények szerint. Remélhetőleg mégsem lesz felesleges összeállításunk, mert egy - a kutatás területén eléggé elmaradt de gazdaságilag erősen fejlődő ország tudománypolitikai eszmélésének szakaszába igyekszik bepillantást nyújtani, továbbá több olyan általános érvényű problémára utal (pl. a kutatástervezés lehetősége és módszerei, az építkezési beruházások gazdaságossága, a kutatók és a segédszemélyzet aránya stb.), amelyek egyben-másban uj megvilágításban vetnek fel - hazai viszonyainkkal is analóg - kérdéseket. 38