Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

4-5. szám - Szemle

tenni, ugyanakkor ezek gyoreitott előrehaladása érdekében le kellene és lehetne mondani kevésbé fontos, kisebb jelentőségű kutatómunkák finanszirozásáról. Az ezzel kapcsolatban felmerülő hibalehetőségek csökkentésére a Kutatóközösség s a Tudományos Tanács előzetes vizsgálatok, illetve tájékozódás után járulna csak hozzá a kutatók terveinek finanszírozásához. KUTATÁS ÉS TERMELÉS Az állami szerveknek gyakorlatilag is tudomásul kellene venniök, hogy a termelés fejlesztése és korszerűsítése a tudományos vívmányoktól függ, a kutatómunka kiszélesítése tehát elsőrangú érdeka az országnak, s szükséges, hogy ez a tény az anyagiak terén is kifejezésre jusson. Ehelyett még az eddigiekhez képest is bizonyos korlátozások tapasztalhatók, ami nyugtalanságot kelt és veszélyezteti a kutatómunka folyamatosságát. A tudomány manapság világszerte szédületes iramban fejlődik, s ez különösen nagy felelősséget ró minden országra, egyre gyorsabb munkatempóra készteti azokat, akik nem akarnak lemaradni véglegesen a versenyben. E felelősségből, amelyet jelenleg tulnyomólag az állam visel, kér az eddiginél nagyobb részt magának a Kutatóközösség. Ez azért szükséges, mert a kutatók jobban előrelátják az uj tudományos irányzatok kibontakozását, alaposabban és idejekorán képesek mérlegelni az esetleges súlypont-változásokat, mint az állami szervek, köztük a pénzügyi hatóságok. Ez nem azt jelenti, hogy a Kutatóközösség lebecsüli azokat a természetes követeimé ínyeket, melyeket az állam a tudomány iránt honvédelmi és egyéb társadalmi fontosságú okokból támaszt, s amelyeket a kutatóknak teljesiteniök kell, hangsúlyozza a tanulmány. Az együttműködés s a feladatok meghatározása terület'n azonban bizonyos mértékig változtatni kell az eddigi munkamódszereken. Alapvető kérdés ezzel kapcsolatban a hoszszulejáratu tudományos kutatótervek problémája. A Kutatóközösség vezetősége, több kedvezőtlen tapasztalat alapján, most már eltekint az 5-10 éves tervek beterjesztésétől, mert az uj tudományos irányzatok jelentkezése, uj felfedezések és azok hatása elavulttá tehetik azokat. Az évenként megvitatott kutatási program helyett -- mely most a finanszírozás előfeltétele a vezetőség részéről — elég volna a súlyponti program elfogadása, illetve annak meghatározása, ho^ azon kivül eső, de jelentősnek elismert kutatásokra mennyi pénz juttatható. (l962-ben a Német Kutatóközösség teljes költségvetése 100 millió DM volt, ebből 80 milliót költöttek a kutatómunkák támogatására; 35 millió DM-et juttattak a súlyponti programban szereplő témákon dolgozóknak, a fennmaradó 45 milliót pedig az ezen kivül álló kutatóknak.) A közvetlen támogatás széleaitése mellett továbbra is bővitésre szorul a közvetett segitség: számitó-központok szaporitása, elektronikus felszerelések gazdagitása, a tudományos könyvtárak hálózatának és állo447