Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

Rá kell azonban mutatni arra, hogy Angliában sem az egyetem elvégzésével, sem pedig a gyakorlati évek letöltésével még ne m válik a fiatal szakember a mérnöki cim tényleges birtokosává. További 2-4 évi, felelős állásban eltöltött eredményes ipari tevékenység utón jelentkezhet a fiatal szakember felvételre a mérnökegyesülfetek egyikében, és csupán sikeres felvételi vizsga és az egyesületi tagság megszerzése után tekintik mérnöknek. Fzarendszer természetesen az iparban folyó gyakorlati képzés színvonalával áll, vagy bukik. Világos, hogy elsősorban a nagyvállalatok képesek megfelelő oktatási és képkési szinvonalat biztosítani, a közepes és kisvállalatok keretében ez megoldatlan probléma. A kontinentális tipusu egyetemi képzésben részesült fiatal mérnökökkelkapcsolatban is vannak az iparnak gyakorlati képzési feladatai, emeli ki Jenny. A gyakorlatiképzésnek az ipari termeléshez kapcsolódó megszervezése kétségtelenül azzal az előnynyel jár, hogy a fiatal szakember a valóságos körülmények között kerül szembe gyakorlati feladatokkal; ez erősen növeli felelősségérzetét is. Nehézségeket okozhat viszont egyrészt a pedagógiai tudással és tapasztalattal rendelkező gyakorlati oktatók hiánya az iparban, másrészt pedig a tradicionális, megszokott eljárásokhoz és módszerekhez való ragaszkodás a termelés során. Az utóbbi nehézségek feloldásához a fiatal szakemberek maguk is hozzájárulhatnak az oktatási intézményekben elsajátított uj, haladó'módszerek elterjesztésével. Nem alakult ki az OECD konferenciáján egységes felfogás abban a tekintetben, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátításának melyik a legcélszerűbb konkrét módja. Európa "szellemével" nem is egyeztethető összeakiképzési módszerek egységesítése. A lényeges mindenesetre a gyakorlati képzés színvonalának emelése. A hosszú gyakorlati képzési időtartam helyett alaposságra kell törekedni, és ennek érdekében uj, korszerű gyakorlati képzési módszereket kell az ipar és a felsőoktatási intézmények szoros együttműködésével kialakítani. A mérnöktovábbképzéssel kapcsolatban abból indult ki az OECD konferenciája, hogy a mérnök mintegy 40 éven keresztül folytat mérnöki tevékenységet. Ilyen hosszú időszak alatt óriási változások következnek be a technikában, és a mérnököknek nagy erőfeszítés eket kell tenniök ahhoz, hogy e hosszú időszak alatt lépést tarthassanak a műszaki fejlődéssel. Minél távolabb kerül a mérnök egyetemi éveitől, annál nehezebbé válik az uj technikai vívmányok megértése és a fejlődés nyomonkövetése, annál inkább elhomályosulnak az egyetemen szerzett műszaki és természettudományi alapismereteik. Ebből következik, hogy a jó mérnöknek is holtig kell tanulnia."

1^ Az önálló továbbképz és formái között elsősorban a s z ak i r od a 1 о m folytonos tanulmányoz ás áról. szól Jenny cikke. Az iparvállalatoknak érdekük, hogy erre a célra tehermentesítő könnyítéseket biztosítsanak műszaki és tudományos szakembereiknek. A rendszeres olvasáson ésadokumentációs szolgáltatások felhasználásán kivül lehetőséget kell teremteni arra is, hogy a szakemberek továbbképző előadássorozatokon felfrissítsék régi ismereteiket, fejlesszék tudásukat és elmélyítsék szakképzettségüket. A napjainkra jellemző nagyszámú konferencia és kongresszus csak nagyon korlátozottan szolgálhatja ezt a célt, inkább általános tájékozódást nyújthat. Az egyetemi előadásokra való beiratkozás különösen az USA-ban kedvelt módszere a továbbképzésnek, ahol az iparvállalatok mérnökeinek jelentős hányada vesz részt egyetemi kurzusokon. A fiatalabb mérnökök jórésze ezzel egyúttal egyetemi tudományos fokozatot is szerezhet. A vállalatok rendszerint anyagilag támogatják szakembereiket e továbbképzésben való részvételhez. +/DANIELSON, L.E.:i.m. 121.p. 46