Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

kaköréről adatfelvételt készitett, s ennek eredményei ismeretében már pozitív számitásokat és összevetéseketlehetett végezni, s ezúton meghatározni az egyes szakképzett kategóriáknak a korszerű követelményeknek megfelelő arányait a népgazdaság egyes ágazataiban, s felmérni az utánpótlás lehetőségeit. Lengyelországban az adatfelvétel tanúsága szerint 1 850 000 értelmiségi munkaerő dolgozott. Az országnak a szóbanforgó időpontban 34 200 (1,8 %) tudományos dolgozója, 182 000 (9,8 %) pedagógusa, 39 000 (2,1 %) művészeti és kulturális dolgozója, 43 ooo (2,3 %) ipari-kereskedelmi és mezőgazdasági igazgatója, 395 000 (21,4 7») mérnöke, technikusa és közgazdásza, 20 000 (1,1 %) mezőgazdasági mérnöke és állatorvosa, 34 600 (1,9 %) orvosa és fogorvosa, 55 000 (3,0 %) középfokú egészségügyi kádere, 13 200 (0,7 %) igazságügyi alkalmazottja, 10 000 (0,5 %) vezető állami tisztviselője, 914 000 (49,5 %) egyéb, nagyrészt adminisztrativtisztviselője és(leszámitvaaz esti és levelező hallgatókat) 110 000 (5,9 %) egyetemi hallgatója volt. Az alkalmazott értelmiségi munkaerők közül azonban csak 239 000-nek (1000 lakosra esik 8,3) volt felsőfokú és 438 700-nak (1000 lakosra esik 15,1) volt középfokú szakképzettsége. Ha a Szovjetunió adatait tekintjük, ahol 1959-ben 1000 lakosra 18,1 felsőfokú és 37,7 középfokú szakképzettséggel rendelkező szakember jutott megmutatkozik Lengyelország viszonylagos elmaradottsága a szakképzett munkaerővel való ellátottság terén, bár a felszabadulás óta e területen is óriási fejlődés mutatkozott. Mig ugyanis 1937-ben - a mezőgazdaságot nem számitva - egy mérnökre 353, egy technikusra pedig 117 szakképzetlen dolgozó jutott, addig 1958-ban márcsak 80, illetve 42. Az előzményeket tekintve a második világháború előtti helyzetre csak részadatokból lehet következtetni, ugyanis a vonatkozó statisztikai összefoglalások a szakképzett káderekről sohasem adtak az előbb idézetthez hasonló teljes képet. Hozzávetőleges adatok szerint 1938-ban 12 000 mérnök és 36 000 technikus dolgozott az országban. Ha a felsőoktatási intézményekben 1928 és 1937 között végzettek megoszlását vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a műszaki tudományok diplomásai csak 13,1, a mezőgazdasági tudományoké pedig csak 8,0 %-át tették ki a végzettek teljes számának. Ez a megoszlás jelLemzőaz elmaradt kapitalista országokra. A háborús veszteségek és a megfogyatkozott utánpótlás még kedvezőtlenebbé tette az amugyis rossz helyzetet. A felszabaduláskor a szakképzett káderek száma csak 2/3-át tette ki az 1939-évi létszámnak. Lengyelország újjáépítése megkövetelte, hogy a káderképzés területén elsősorban mennyiségi eredmények elérésére törekedjenek. így az egyetemek és a középiskolák 1936/37. évi 55 788 végzettjével szemben az 1955/1956. tanévben összesen 170 022 hallgató hagyta el a felsőoktatási intézmények és középiskolák padjait. Ez 387,3 7.-os növekedést jelent. A másik feladat a képzés irányainak korrigálása volt. Mig 1928 és 1937 között - amint már emiitettük is - a végzetteknek mintegy 13 %-a esett a műszaki tudományokra, addig a háború utáni években már átlag 32 7o-a. A képzés területén tett erőfeszítések azt eredményezték, hogy az 1950ben alkalmazott 21 255 mérnökhöz képest 1958-banmár 79 660mérnök dolgozott a népgazdaságban. Ez 374,8 7oos emelkedést jelent. Ugyanez idő alatt 367,1 7«-kal növekedett a technikusok száma is, és az 1950. évi 40 893 technikus helyett 1958-ban már 150 123 technikus dolgozott. 1958 október 31-én a felső- és középfokú szakképzettséggel rendelkező kádereknek majdnem 81 7«-amára népi Lengyelországban szerzettképesitést. Itt kell megjegyezni, hogy egy 1948. évi kormányrendelet alapján elég nagy azoknak a száma, akiknek a gyakorlati munkában elért kiváló eredményekért Ítélték oda a mérnöki cimet. 11 494 mérnöki diplomát adtak ki ilymódon az iparban, 3 328-atpediga mezőgazdaságban. A gyorsütemű káderképzésnek voltak negatívumai is. A végzett szakemberek képzettségi szinvonalanem emelkedett eléggé, illetve stagnált, vagy néhol vissza is esett. Ezt egyfelől a tanulmányi idő lerövidítése, másfelől az oktatással foglalkozó intézmények káderhiánya, vagy e hiány nem minőségi szempontok szerint történt felszámolása okozta. Az elért eredmények ellenére sem sikerült azonban még a követelményeknek megfelelő szakszerinti megoszlást biztosítani. Lengyelország felsőfokú kádereinek az egyes tudományszakok szerinti százalékos meg19