Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

13. táblázat A végző mérnökök száma és szakmai megoszlása Szakma Létszám (fő) Megoszlási viszonys zám (%) Szakma 1950 1955 1960 1950 1955 1960 Mérnök összesen 37 430 74 570 120 130 100,0 100, 0 100,0 ebből: Geológus 1 720 3 980 3 900 4,6 5,3 3.2 Bányász 1 350 5 290 5 250 3,6 7.1 4.4 Erősáramú villamosmérnök 2 380 4 960 8 430 6,4 6,6 7.0 Kohász 1 420 2 660 3 880 3,8 3.6 3.2 Gép- és finommechanika gyártó 9 100 15 740 30 410 24,4 21,2 25,2 Villamosgép- és műszergyártó 1 430 2 980 8 140 3,8 4,0 6,8 Gyengeáramú villamosmérnök 1 430 2 950 6 300 3,8 4,0 5,2 Vegyész 2 590 4 950 5 700 6,9 6,6 4,7 Fa és papiripari mérnök 730 1 890 3 720 1.9 2,5 3,1 Élelmiszeripari mérnök 2 300 1 880 3 400 6,1 2.5 2,8 Közszükségleti cikkgyártó 1 240 1 670 3 110 3,3 2.2 2,6 Epitész 4 870 9 440 17 760 12,5 12,6 14,8 Geodéta és topográfus 290 540 610 0,8 0,7 0,5 Hidrológus és meteorológus A végző mérnökök számának növekedese az egyes szakmákban különböző mértékű és ütemü volt. Több szakmában nagyobb eltérések mutatkoztak 1950 es 1955, illetve az 1955 és i960 közötti időszakban. Ez különösen a geológusoknál és a bányamérnököknél figyelhető meg. Az egyes szakmákban végzők szamának eltérő ütemü fejlődése nagy mertékben módosította a végző mérnökök szakmaistrukturáját. E változásra legjellemzőbb a villamosmérnök-szakmák nagyarányú előretörése volt. Amig az összes végző mérnökök száma 1950-től 1960-ig 3, 2-szeresére emelkedett, addig az erősáramú-, a gyengeáramú-, a villamosgép- és műszergyártó mérnökök száma 4, 4-szeresére nótt. A végző villamosmérnökök száma a gépészmérnökök számához viszonyitva 1950-ben 1:1 , 74, 1955-ben 1:1,45, 1960-ban 1:1,33 volt. Az esti-levelező tagozatokra felvett egyetemi, főiskolai hallgatók számának, illetve részarányának növekedésébőlkövetkezik, hogy az elmúlt 10-15 év alatt évről-évre nőtt az ezeken a tagozatokon végző szakemberekszáma és aránya is. Amig 1945 és 1950 között a végzők 13-16 %-a került ki az esti és levelező tagozatokról, addig 1960-ra ez az arány már meghaladta a 30 %-ot is. Meg kell azonban emliteni, hogy az esti-levelező tagozatok hallgatói köz ott a tanulmányaikat abbahagyok részaránya az átlagosnál jóval magasabb. Erre lehet következtetni az I. évfolyamra felvett és a végző hallgatók számának összehasonlításából; átlagosan 10 %kai kisebb az esti levelező tagozatokon végzők, mint a felvételre kerülők aránya. Különböző beszámolók már közölték, hogy a Szovjetunióban a nappali tagozatra felvett egyetemi, főiskolai hallgatóknál Is bevezették a termelőmunkával összekapcsolt oktatási formát. A rendelkezésre álló adatok szerint az oktatásnak ezek a speciális módozatai az 1960/61 tanévben még kísérleti stádiumban voltak, legalább is erre lehetettkövetkeztetniabból, hogyanappali tagozatra felvett I. éves hallgatóknak is csak 15 %-a vett részt ilyen oktatási formában. A szovjet egyetemekre es főiskolakra vonatkozó adatok sokoldalúan mutatják, hogy a közoktatás és szakképzés tervszerű fejlesztésével a Szovjetunió megteremtette a kommunizmusba való átmenet egyik fontos bázisát. A szovjet oktatási intézmények nagy számban képezik ki és bocsátják a népgazdaság rendelkezésére a szükséges létszámú és szakképzettségű szakembereket, és ezáltal az egyik legfontosabb személyi feltételét biztosítják a tudomány és technika rohamos fejlődésének és ennek alapján a következő két évtizedre tervezett nagy célkitűzések valóraváltásának. 16