Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

3-4. szám - Szemle

nehezebb kérdéseket vet fel, amelyek - világszerte - elméletileg egyáltalán nem, gyakorlatilag pedig nagyon korlátozott körben vannak megoldva. Akár a kutatás eredményességét akarjuk vizsgálni, akár kutatási programozást akarunk végezni, mindkét esetben mérnünk, vagy legalább becsülnünk kell a kutatás eredményét.*/ Az első esetben ez a követelmény kézenfekvő, a másodikban is könnyen belátható, hiszen a programozás nem egyéb, mint a különböző feladatok megadott ismérv szerinti rangsorolása és a rendelkezésre álló erőforrásoknak az egyes feladatok között sürgősségi sorrend szerinti elosztása (allokációja). A kvantifikálás éppen ezen a ponton ütközik eddig megoldatlan nehézségbe - ugyanis még nem ismerünk a tudományos kutatás eredményének számszerűsítésére alkalmas módszert, mert egyrészt az egész problematika ujkeletü, s igy a közgazdasági szakirodalom is még aránylag csekély mértékben foglalkozott e kérdések megoldásával, másrészt az objektiv nehézségek is nagy szerepet játszanak. Nehezen képzelhető el olyan módszer, amellyel például az általános relativitáselmélet, az antibiotikumok, vagy a robbanómotor feltalálásának anyagi következményei mérhetők lennének, az általános emberi jólétre gyakorolt bonyolult társadalomgazdasági hatásuk éppenséggel nehezen értékelhető. De még kevésbé átfogó jelentőségű felfedezéseknél is jelentkezik ez a nehézség. Tudjuk például, hogy a második világháború után jelentkező óriási méretű lakásszükséglet kielégítése csak ugy vált lehetővé, hogy a hagyományos, kisipari jellegű kivitelezési módszerekről áttértek az un. iparosított lakásépítésre, amely ma már annyira fejlődött, hogy a Szovjetunióban helyenként előre gyártott, komplett kétszobás lakásokat szállítanak az építkezés helyére, ahol azokat nagyteljesítményű darukkal összeszerelik és az egyes elemeket összekapcsolják. Ez az épitési mód lényegesen olcsóbb és gyorsabb, mint a hagyományos téglaházak helyszíni felépítése. A korszerű épitési mód megvalósításának egyik tényezője az, hogy a ház külső fala nem téglából felhordott teherhordó-szerkezet, hanem könnyű kitöltőanyaggal készült betonelemekből (panelekből) áll. Az ilyen épitéshez szükséges betoofajtákat és kitöltő anyagokat azonban előbb fel kellett találni. Hogyan lehetne számszerűleg kifejezni a korszerű lakásépítés bevezetésének előnyeit a régi, hagyományos építkezési móddal szemben? Ugyancsak nehezen értékelhető, hogy az elért gazdasági eredmények milyen hányada illeti meg a könnyübetonok és előfeszített betonok kidolgozására irányuló kutató munkát, s milyen például a termelés-, illetve kivitelezés-szervezési munkát? S ha a gazdasági hatékonyság számszerűsítése, kiértékelése utólagosan is úgyszólván megoldhatatlan, mennyivel nehezebb az előzetes számszerűsítés a kutatási tervek kidolgozásánál. Meg nem felelő, téves módszer alkalmazása pedig azt a súlyos veszélyt rejti magában, hogy olyan kutatási vállalkozásokat fojt meg csirájukban, amelyek eredménye a kutatás megkezdésekor még nem ismerhető fel, de amelyek esetleg a gazdasági- műszaki élet egy ujabb területének forradalmasítására alkalmasak. A GAZDASÁGI EREDMÉNYEK MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI SZINTENKÉNT A tudományos kutatás gazdasági hatékonyságának mérésével kapcsolatos problémák részletesebb vizsgálata végett célszerű e téren is bevezetni a tudományos kutató munka szintjeinek ma már általánosságban elfogadott alapkutatásra, alkalmazott kutatásra és fejlesztési kutatásra bontását, mert a problémák mindhárom vetületben másként jelentkeznek. A gazdasági eredmény mérésének fent vázolt nehézségei a legélesebben az alapkutatásoknál jelentkeznek. Ugyanakkor az alapkutatásra forditott anyagi eszközök hányada olykor a tudományos kutatásra forditott teljes ráfordításon belül aránylag csekély, például 1/25 lehet, de bizonyos kutatásoknál eléri az 1/4-1/5-öt is. **/ +/ A vonatkozó magyar szakirodalomból 1. SZAKASITS-DOROSZLÓl György: Uj konstrukciók gyártásba való bevezetésének gazdaságossági vizsgálatai. = Ipargazdaság, 1962. 3.sz, 13-17.p. ++/ SZALAI Sándor: A tudományos kutatómunka központosított szervezésének és tervszerű irányításának főbb problémái és megoldási módszerei a fejlett nyugati tőkés országokban. Budapest 1960. 53.p. Kézirat . MTA. 55