Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

3-4. szám - Szemle

séges általános költségek, a modern társadalom "rezsiköltségei" közé kell számitanunk, vagyis ugy kell kezelnünk, mint ahogy a tudományos és általában a kulturális kiadások jelentős részét különben is kezelni szoktuk. Nem kérdezzük, ml a "haszna" vagy mi a "térülési ideje" annak, hogy általános iskolákat tartunk fenn, ahol minden gyerek megtanul irni olvasni, nyilvános könyvtáraink és muzeumaink vannak, régészeti kutatásokat végzünk vagy bizonyos csillagködök színképvonalainak és bizonyos hártyásszárnyu rovarok kromoszómáinak finomszerkezetét vizsgáljuk. Az ezekkel kapcsolatos ráfordítások hasznosságáról lényegében csak annyit tudunk mondani, hogy olyan funkciók ellátását teszik lehetővé, amiknek kiesésével egyik-másik vonatkozásban talán csak igen hosszú idő multán, de egyik-másik vonatkozásban úgyszólván napok alatt akadozni kezdene a társadalmi élet, a tudomány és a termelés egész apparátusa. A tudományos kutatási ráfordítások zömét azonban ma már mindinkább azok a kiadások teszik ki, amelyek nem ilyen általános társadalmi rezsitételekként, hanem globálisan mint hosszúlejáratú termelési beruházások vagy - bizonyos esetekben mint közvetlen termelési költségek a bővített újratermelés érdekeit szolgálják, ennek arányaival kapcsolatosak, s igy erősen kihatnak a nemzeti jövedelem egész jövendőbeli alakulására.*/ ÖSSZEHASONLÍTÓ ADATOK A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KUTATÁSI POTENCIÁLJÁNAK FEJLŐDÉSÉRŐL Mint fentebb láttuk, a tudományos kutatás gazdasági bázisa tekintetében a helyzetet röviden az jellemzi, hogy a tudományos és ipart fejlődés terén vezető szerepet játszó államokban a kutatási ráfordítások volumene immár jó ideje sokkal gyorsabban növekszik, mint a termelési volumen ill. a nemzeti jövedelem. A kutatótevékenység összköltsége ezekben az országokban most már olyan szintre emelkedett, hogy az ilyen irányú ráfordítások összegének további emelése minden jel szerint már csak a bővített újratermelés arányainak ill. a nemzeti jövedelem növekedési rátájának kellő figyelembevételével történhetik. Ez nem okvetlenül annyit jelent, hogy a kutatási költségek növekedésének ezentúl mindenkor az illető ország nemzeti jövedelmé+ / E döntő sulyu kutatási ráfordítások volumenének meghatározásánál teljee mértékben érvényesek azok a megfontolások, amelyeket az újratermelési arányok agregátumával (három vagy többdimenziós, nemezimmetrikus mátrixával) kapcsolatban dolgoztak kl a Szovjetunióban az uj, matematikai módszerű tervezéselméleti vizsgálódások keretében. Lásd ebhez: MSZTISZLAVSZKU ,P.Sz. : Primenenie balanszovüh szisztem uravnenij v planirovanli narodnogo hozjajsztva. (A mérlegegyenletrendszerek alkalmazása a népgazdasági tervezésben.) = Obscsie voproszü primenenija matematiki v ékonomike 1 planirovanli. (A matematika közgazdasági és tervezési alkalmazásainak általános kérdései. ) Moszkva, 1961. Izd. Akademii Nauk SzSzSzR. 61-66.p. MTA Msztiszlavszkij egyik referense volt annak a nagy tudományos konferenciának, amit a Szovjetunió Tudományos Akadémiája rendezett 1960-ban a matematikai módszerek közgazdasági és tervezési alkalmazásairól. Az itt hivatkozott kötet e konferencia anyagának első részét közli; további kötetek megjelenése a közeljövőben várható. A konferencia jelentőségére jellemző, hogy szervezőbizottságában a szovjet közgazdaságtudomány, valamint a szovjet matematika és kibernetika olyan világhírű képviselőinek egész sora vett részt, mint Varga Jenő, Sztrumilin, Kolmogorov, Linnik, Berg stb. Kutatástervezési szempontból különösen érdekes, hogy ez a kötet közli - tudomásunk szerint első Ízben - egy szovjet kutatási ág teljes koordinációs tervét, aminek táblázatos összeállításai rendkívül tanulságos betekintést nyújtanak az országos méretű kutatási koordináció egészen ujszerümódszereibe, amelyek a Szovjetunióban alkalmazásra kerülnek. Történetesen a "Matematikai módszerek és elektronikus gépek alkalmazása a tervezésben és a gazdasági elemzésben" cimü nagy kutatási tematika 1965-ig terjedő koordinációjáról van szó, amelynek fő felelősei az Akadémia mellett az Állami Tervbizottság (Goszplan), az Állami Gazdasági Tanács (Goszekonomszovjet), a Statisztikai Hivatal (CSZU) stb. (i.m. 132-149.

p.). 12