Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

3-4. szám - Szemle

tételezve és a kutatási-fejlesztési ráfordításokat is változatlanul évi 15 %-kal növelve, a kutatási költségek még e század vége előtt elérnék a nemzeti jövedelem szintjét, sőt már 1975 előtt akkora összeget tennének ki, mint a szövetségi kormány egész költségvetése. Huzamosan, azaz korlátlan ideig semmiféle anyagi ráfordítás összege és semmiféle embercsoport létszáma nem növelhető gyorsabban, mint amilyen gyorsan a termelt javak mennyisége ill. a népesség növekszik. Bizonyos ideig gyorsabban is növelhetők egyes ráfordítások és létszámok - más ráfordítások és más létszámok növelésének terhére -, ámde valamikor ezeknek a felfokozott növekedési rátáknak is hozzá kell igazodniok a termelés és a népesség általában szintén exponenciális növekedésének rátájához. Ez idáig tiszta matematika. Csakhogy persze a termelés és a népesség növekedési rátája sem rögzitett érték, hanem eltérő társadalmi és gazdasági viszonyok mellett egészen különbözően alakul a Föld különböző országaiban, s ugyanazon ország történelmi fejlődése során is változik. Például az Egyesült Államok nemzeti jövedelmének évenkénti átlagos növekedése a múltban lényegesen magasabb volt, mint az a 3,5 %, amit Brode az igen optimisztikusan (ti. változatlan dollárértékkel) számított hivatalos amerikai adatok nyomán az utolsó évtized átlagos növekedési rátájaként megad. A Szovjetunióban pedig az elmúlt évtizedben és azóta is évről-évre sokkal nagyobb százalékot tesz ki a nemzeti jövedelem gyarapodása. Hanem azért a Szovjetunióban is az a helyzet, hogy a kutatási ráfordítások jelenleg (és már jó ideje) gyorsabban növekednek mint a nemzeti jövedelem, vagyis a népgazdasági termelés összértékének egyre nagyobb hányadát veszik igénybe, s ennek a fejlődésnek magátólértetődően ott is határai vannak. A szovjet tudományos dolgozók 1961 juniusi első össz-szövetségi értekezletén Koszigin miniszterelnökhelyettes - mint ismeretes - elmondotta, hogy a Szovjetunió 1950-ben 874 millió ujrubelt, 1960-ban pedig már 3 260 millió ujrubelt forditott kutatásra, ami kb. 15 %-os évenkénti növekedésnek felel meg. Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió 1950 és 1960 között körülbelül ugyanolyan ütemben növelte tudományos kutatási ráfordításait, mintáz Egyesült Államok. Sőt Koszigin azt is közölte, hogy 1961-re 3 820 millió ujrubeles ráfordítást irányoztak elő, ++ / ami már nem is 15 %-os, hanem 17 %-os növekedést jelent egyetlen év leforgása alatt. Mármost bármenynyire gyorsan fejlődik is a Szovjetunióban a termelés és emelkedik ennek megfelelően a nemzeti jövedelem, a kutatási ráfordítások növekedésének ezzel az ütemével - évi 17 %'. - nem tart és nem is tarthat lépést, hiszen ehhez minden négy és fél évben meg kellene duplázódnia. Koszigin meg is mondotta, hogy a kutatási ráfordításoknak a népgazdasági termelés értékéhez viszonyított százalékaránya most már nem növelhető minden további nélkül: "Az egyes népgazdasági ágakra és a tudományra szánt pénzösszegek nagyságát a feladatok szabják meg, amelyek az adott tervidőszakban megoldásra várnak. A terv fölé nem emelhetjük a beruházásokat, ha az állam nem jut pótlólagos jövedelemforráshoz. Máskülönben a pénzösszegek felemelése azt eredményezné, hogy az iparnak, a mezőgazdaságnak vagy a népgazdaság más ágainak kevesebb jut. Amikor előnyösnek mutatkozik, hogy a tudományra a tervezettnél többet fordítsunk, mert ez a ráforditás lehetővé teszi, hogy rövid időn belül uj, progressziv termelési ágakat létesítsünk, akkor az állam számára célszerű, hogy a népgazdaság más ágaiból a tudományra helyezze át a pénzeszközök egy részét... Amennyiben a pótlólagos beruházások gazdasági hatékonysága biztosítottnak mutatkozik, ugy ez végső soron a tudomány pótlólagos finanszírozásának forrásává válik. Ilymódon a tudományra szánt pénzeszközök felemelése teljesen a tudósok kezében van és teljesen attól a hatékonyságtól függ,amelyet a tudományos beruházások eredményezhetnek, összehason+/ BRODE, i. m. 16.

p. ++/Tájékoztató, 1961. 4.sz. SO.p. 10