Tudományszervezési Tájékoztató, 1962
1-2. szám - Figyelő
tási ráfordításoknak az ország (ill. az iparág vagy iparvállalat) beruházási összráforditásaihoz viszonyított arányát is. Ez igen érdekes, a korábbinál sok tekintetben érzékenyebb, jellemzőbb, s azt jól kiegészítő, korrigáló mutatószámot ad. Az NSF adataiból máris kiderül, hogy ez a mutatószám - a másikkal ellen* tétben - igen világosan mutatja az alapkutatások gazdasági hatékonyságát. A helyzet érdekes módon az, hogy az alapkutatási ráfordítások, amelyek viszonylag igen kicsmyek az alkalmazott és fejlesztési kutatási ráfordítások mellett, viszonylag erősebben befolyásolják az országos beruházások megoszlását és alakulását, mint a nemzeti jövedelem megfelelő adatait. S ez kutatásgazdasági szempontból nem közömbös. Az amerikai jelentés külön rámutat arra, hogy az olyan alapkutatásilag intenzív iparágakban, mint az elektronikus ipar, az alapkutatási eredmények sorozatosan valóságos invesztíciós hullámokat hoztak létre, amelyek időben megelőzték a termelt áruérték megnövekedését. Például a tranzisztorok felfedezése - a félvezetőkre vonatkozó alapkutatások eredménye - hatalmas beruházási tevékenységet váltott ki, hiszen tömegével álltak rá gyárak az egészen újszerű technológiájú tranzisztor-gyártásra, tranzisztoros készülékeknek rádiócsöves készülékek helyetti előállítására - és igy tovább. S ehhez csatlakozott később persze a termçlt áruérték megnövekedése, amely azonban már közvetettebben és bonyolultabban érzékelteti az alapkutatás tényleges hasznosságát. Az NSF Reviews of Data on Research and Development с. kiadványa 1961. évi 26. számát kizárólag e kérdésnek szenteli és visszamenőleges számitási eredményeket közöl az Egyesült Államok kutatási összráforditásatnak (állami és magángazdasági, kutatási ráfordításainak) a nemzeti jövedelemhez és az országos összberuházáshoz való viszonyáról. Figyelemreméltó, hogy a kutatási összráforditásoknak az országos összberuházáshoz viszonyított százalékaránya gyorsabban növekszik, mint a nemzeti jövedelemhez viszonyított százalékaránya: az előbbi 1953-tól 1959-ig 1,95-szörösére emelkedett(7,46%-ról 14,50%-ra), az utóbbi csak 1,77-szeresére, (1,41 %-ról 2,58 %-ra). - Research and development and the gross national product. (Kutatás, fejlesztés és a nemzeti jövedelem. ) = Reviews of Data on Research and Development (Washington), 1961. 26.no. 8.p. Kongresszusok kongresszusa Rómában A világ értekezletrendező szakértői harmadik nagy kongresszusukra készülnek:l 962 őszén a római kongresszusi palotában rendezik meg a "kongresszusok kongresszusát". Ez alkalommal (ld. Tájékoztató 1 961. 5. sz. 34. p. ) három központi kérdést fognak megvitatni: a modern audio-vizuális technika hasznosítását a kongresszusok rendezésében - különleges kiállítások és nemzetközi kongresszusok együttes szervezésének kérdéseit, végül a propagandatevékenység (relations publiques) erősítéséről tárgyalnak. Ez utóbbi szerepe és jelentősége megnövekedett az elmúlt esztendőkben: tudományos kongresszusok hirei és eredményei ma már nemcsak a szakfolyóiratokban és a külön e célra kiadott kongresszusi anyagban látnak napvilágot, hanem a napisajtó is foglalkozik ezekkel - természetesen jellegének és olvasói igényeinek megfelelő formában. Felméréseket végeztekarra vonatkozólag is, hogy az év 12 hónapjában hogyan oszlanak meg a nemzetközi találkozók. Az elmúlt tiz évben csakúgy, mint a következő évi tervekben: a nagy kongresszusoknak több mint 50 százalékát julius - októberben rendezik. Érdekes, hogy ezzel szemben az ENSZ és különféle bizottságai éppen ellenkezőleg az év első 5 hónapjára süritik össze a tanácskozásokat és juniustól szeptemberig alig-alig zavarják tagjaik nyári pihenését. .. - SCHWEIG, К. F.: Die Kongressberichterstattung in der Presse. (Kongresszusi tudósitások a sajtóban. ) = International Associations - Associations Internationales (Bruxelles), 1962. 2. no. 125-128. p. Le 3e congrès des congrès. Méthodes nouvelles d'organisation des réunions internationales. (Kongresszusok harmadik kongresszusa. Uj módszerek a nemzetközi értekezletek szervezésében. ) = International Associations - Associations Internationales (Bruxelles), 1962. 2.no. 132-133.p. , v
