Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

4. szám - Figyelő

inek alkalmazásáért, most olyan ujabb ötéves kutatásiköltségvetés tervezetét terjesztette Lord Hailsham és a kincstár elé, amely a már "kézben lévő" kutatómunkákra egyéves távlatban teljesen pontos számszerű előirányzatot tartalmaz, hároméves távlatra a kutatómunkák várható, ill. kívánatos előrehaladásának és bővülésének beható elemzésén alapuló számszerű becsléseket, öt évre pedig kevésbé határozott jóslatokat ("less definite forecasts") nyújt. Ez az egész ötéves terv évről-évre felülvizsgálatra, illetőleg kiegészítésre kerülne, ti. minden tervév elmultával egy ujabb évre szóló előirányzatot csatolnának hozzá, úgyhogy a DSIR a jövőben folyamatos (nem szakaszos) ötéves terv alapján dolgozna. Ez mutatja, hogy a fejlett tőkés államok kutatástervezése bizonyos keretek közt hasznosítani próbálja a szovjet tervezés módszertani vívmányait - már amennyire ez a kapitalista gazdaság teljesen eltérő viszonyai között lehetséges. (A folyamatos tervezés szovjet elméletét illetően lásd Tájékoztatónk e számában a kutatástervezés és a népgazdasági tervezés összefüggéseire vonatkozó ismertetésünket.) Lord Hailsham állásfoglalása a DSRI által eléje terjesztett tervezethez még nem ismeretes. Mivel a DSIR uj meg uj kutatási szektorokraterjeszti ki tevékenységét, sőt egyre szélesebbkörü tudománypolitikai tevékenységet fejt ki a szorosabb értelemben vett kutatási kérdésektől független területeken, lehetségesnek látszik, hogy idővel szabályos tudományügyi minisztériummá alakul át, s ez esetben Lord Hailsham is minisztériumhoz jut - amennyiben akkor még ő tölti be a tudományminiszter tisztjét. - Trial and error. (Próba és tévedés.) 3 The Economist (London), 1961. jun. 3., 1003.p. Miért ülésezett Nyugat-Berlinben az NSZK Tudományos Tanácsa ? Olvasóink elótt ismeretes, hogy az NSZK Kölnben székelő Tudományos Tanácsa, a nyugatnémet tudománytervezés hivatalos központja a közelmúltban kidolgozta a nyugatnémet felsőoktatás rendszerének reformjára vonatkozó javaslatait. (Tájékoztató 1961. 3.sz. 80-81 p. ) E javaslatok megtárgyalására azonban ér, dekes mádon nem а Tudományos Tanács székhelyén, sőt mégcsak nem is a nyugatnémet kormányzat székhelyén, tehát nem Kölnben vagy Bonnban került sor, hanem - Nyugat-Berlinben. Hogy miféle "tudomány-politikai" okok tették szükségessé a Tudományos Tanács szóbanforgó ülésszakának éppen Nyugat-Berlinbe történt összehívását, az kiderült, amikor az 1961. január 30-án megkezdődött tanácskozásokat mm csekélyett» személyiség, mintdr. Lübke, az NSZK elnöke nyitotta meg, akinek ismeretes célú nyugatberlini látogatása éppen erre az időpontra esett. Igy tehát ez a megnyitóbeszéd is beletartozott a bonni kormányzat közismert jellegű nyugatberlini akcióinak sorába, ami mindjárt első mondatában kifejezésre jutott. Dr. Lübke ugyanis azzal kezdte beszédét, hogy örömmel üdvözli a saját államelnöki szolgálati helyére ("in meinem Berliner Dienstsitz") összehívott Tudományos Tanácsot. Hogy az NSZK elnökének Nyugat-Berlinben "szolgálati" helye van, az eléggé meglepő megállapítás, de nyilván egyik oka annak, hogy az Adenauer-kormány sajtó- és tájékoztatási szolgálatának bulletinje még az egyébként meglehetősen formai jellegű elnöki üdvözlőbeszédet is teljes szövegében, erősen kiemelve közölte. Másrészt talán bizohyos haszna is volt annak, hogy éppen Nyugat-Berlinbéh, tehát az NDK népességének is úgyszólván füle hallatára hangzott el ez a beszéd. Mert ha különösebb tudománypolitikai érdekességeket nem is tartalmazott, pusztán az a tény, hogy dr. Lübke megemlékezett a Tudományos Tanácsnak az egyetemi és főiskolai hallgatók által fizetett un. tanfolyam-pénzek ("Kolleggelder") újrarendezésével kapcsolatos javaslatairól, emlékezetbe idézte azt, hogy a nyugatnémet egyetemeken változatlanul fenntartják az egyetemi és főiskolai tandíj-megállapításnak azt a példátlanul tudományellenes - az NDK és a szocialista tábor országainak fiataljai számára alighanem szinte hihetetlennek tünő - rendszerét, amelynek értelmében a tanulni vágyó diák annál magasabb tandijat fizet, minél több órán, szemináriumon kiván résztvenni, azaz minél szorgalmasabban tanul. S ezt a rendszert, amely ellen már Vilmos császár idejében is rengeteg tiltakozás hangzott el, most nem szüntetik meg, csak "újrarendezik"... Dr. Lübke méltatta a Tudományos Tanács fáradozásait, amelyek a nyugatnémet egyetemek és főiskolák túlzsúfoltsága kapcsán a következő kérdést vetik fel (szószerint idézzük az elnök beszédét): 7%