Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
1-2. szám - Figyelő
A magyar társadalomtudományok az UNESCO kiadványaiban Az UNESCO társadalomtudományi folyóiratának egyik legutóbbi száma részletes beszámolót közöl a MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztálya és a MTA Közgazdaságtudományi Intézete rendezésében 1959 őszén Budapesten tartott munkateripelékenységi konferenciáról, amelynek jelentős számú külföldi résztvevője is volt. (ROZSA, György: Le colloque scientifique sur les problèmes de la productivité du travail á l'Académie des Sciences de Hongrie. = Revue Internationale des Sciences Sociales (Paris), 1960. 4. no. 701-703. p.). E beszámoló megjelenése azért figyelemreméltó, mert amennyire hosszú évek során vissza tudunk tekinteni, ez az első eset, hogy ez a fontos UNESCO-folyóirat magyarországi tudományos konferenciáról vagy más hasonló magyar eseményről részletesebb jelentést közöl. Ez azonban nem okvetlenül a folyóirat szerkesztőségén múlik. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai 20. száma (Rózsa György: A magyar társadalomtudományok az UNESCO kiadványaiban, Budapest, 1960.) vizsgálat tárgyává teszi az UNESCO fontosabb időszakos és monográfikus társadalomtudományi kiadványait és a magyar vonatkozású anyagnak a szocialista tábor többi országaira vonatkozó információs anyag terjedelmével való gondos összehasonlitása alapján arra az eredményre jut, hogy a kép "magyar szempontból, mindent összevetve, meglehetősen negativ". Továbbá: "felvetődik az a gondolat, hogy a magyar társadalomtudomány nem kielégitő szereplése az UNESCO kiadványaiban mennyiben tudható be kizárólag az érdekelt szerkesztőségek elfogultságának, objektiv okként a nyelvi nehézségnek, s mennyiben volt teljes mértékben kielégitő a külföldre irányuló hazai tudományos és kulturális propaganda megszervezése. Az illetékes magyar szervek és intézmények a maguk részéről biztositották-e vajonszervezetten az anyagszolgáltatást az UNESCO kiadványaihoz , rendszeresen foglalkoztak-e ezekkel? Az a tény, hogy néhány esetben illetékes magyar intézmények anyagot szolgáltattak az UNESCO kiadványaihoz (pl. MTA Állam- és Jogtudományi Intézete, MTA Közgazdaságtudományi Intézete) és ezekben az esetekben Magyarország, a magyar társadalomtudomány megfelelően szerepelt, arra utal, hogy az eredményes együttműködés formái között mindenekelőtt a szervezett hazai anyagszolgáltatást kell biztosítani a megfelelő intézmények bevonása által." (9-10.рЛ Kis vagy nagy konferenciákat? A nemzetközi tudományos sajtóban élénk vita folyik arról, hogy mi a tudományos konferenciák - elsősorban a nemzetközi tudományos összejövetelek és tanácskozások - legcélszerűbb megrendezési formája, A Nature, amely a brit természettudomány központi folyóiratának számithat,egy szerkesztőségi állásfoglalásában a következőket fejti ki: Nem vitás, hogy a kutatási eredmények rohamos gyarapodásával egyre több tájékoztató eszközre, könyvre, folyóiratra és tudományos összejövetelre van szükség. Vitatható azonban az, hogy a sok nagy konferencia tényleges szükségletet fedez-e, s számos esetben nem érne-e többet a pusztán Írásbeli közlés, amely lényegesen kisebb költséggel jár, főleg mert az előadások szövegét többnyire már előzetes lenyomat ("preprint") alakjábanamugyiskiadjákés a konferencián az előadó időhiány miatt többnyire már csak a téziseit ismertetheti, s olyan konferenciák, amelyeken teljes előadások hangzanak el, rendszerint utólag gyűjteményes kötetben is megjelentetik anyagukat. Ezek a kérdések már csak azért is jelentősek, mert az utóbbi években a nemzetközi tudományos összejövetelek olykor fantasztikus arányokat öltöttek. Igy pl. az 1958 szeptemberében tartott bécsilV. Nemzetközi Biokémiai Kongresszuson közel 5 000 küldött vett részt és a kongresszus anyagát 15 kötetben adták ki. Vajon szükséges-e, hasznos-e a tudományos találkozóknak ez a formája? - teszi fel a Nature a kérdést, s egyértelműen leszögezi, hogy nem. Nagy konferenciák - de nem mammut-konferenciák - módjával, megfelelő időközökben, kétségtelenül hasznosak lehetnek, mert az illető tudományágak társadalmi eseményeiként elősegítik a széleskörű személyes érintkezést és a 82
