Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

egyéb iparágaknál, amelyekkel a kormány kutatószerződéseket kötött. Amennyiben megkötik a leszerelési egyezményt, vagy változnak a véderőpolitikával kapcsolatos kutatások, ugy semmiféle biztosíték nincs arra, hogy az elbocsátott tudósok és műszaki szakemberek uj állást találhassanak. Az egyes iparágak más és más problémákkal jelentkeznek. Vannak olyan ipari vállalatok, amelyek nem sokra értékelik és még kevésbé használják fel a tudomány eredmé' veit. Sok vállalat nem tud kutatólaboratóriumokat berendezni, mások in­kább a reklám kedvéért működtetnek ilyeneket, felhasználva azt, hogy e laboratóriumok költségeit levonhat­ják az adóköteles jövedelemből. A hagyományos iparágak szolgálatára mintegy 36 kutatószervezet működik, jövedelmük részben az ipartól, részben kormányforrásokból ered, a Tudományos és Ipari Kutatások Hivatala (Department of Scientific and Industrial Research) utján. A kutatóintézetek helyzetére jellemző, hogy majd­nem mindig pénzhiánnyal küzdenek, számosan évi 20 000 fontnál kisebb összeggel dolgoznak, s alig van olyan, melynek költségvetése az évi negyedmillió fontot meghaladná. Az angol ipar kutatásra forditott kiadásai messze elmaradnak más fejlett kapitalista országok hasonló kiadásaival szemben. A kapitalista verseny ter­mészetéből eredően elkerülhetetlen az a tény, hogy a tudományos laboratóriumokban felesleges párhuzamos kutatások folynak. Az utánpótlásról annyit, hogy a Tudománypolitikai Véleményező Tanács (Advisory Council on Scientific Policy) javaslata szerint Nagybritanniának 1966-ban 50 %-kal több tudóssal és 70 %-kal több mér­nökkel kell rendelkeznie, mint 1956-ban; 1970-re pedig olyan helyzetet kell teremteni, hogy az előző időpont­hoz viszonyítva évente kétszerannyi tudós és mérnök álljon munkába. Ezidőszerint a kormányprogram gon­doskodni kiván évente 120 000 uj diplomásról, de a szerző szerint 170 000-re kell emelni ezt a számot. Hatal­mas tartalék van a fegyverkezés Bf. sigálatába állított tudósok és műszaki szakemberek számában; ezek meg­» v felelő átszervezés után át tudnák hidalni a szakadékot, ami a lehetőségek és az igények között fennáll. Az át­szervezést a következő alapelvek tiszteletbentartásával ajánlja: 1/ az érdekeltek ne szenvedjenek anyagi hát­rányt; 2/ az egyes munkacsoportokat lehetőleg együtt kell tartani, ha alternativ problémák kidolgozására ké­pesek; 3/ fenn kell tartani azokat az intézményeket, melyek hasznos kutatások végzésére alkalmasak, pl. a harwelli világszerte elismert reaktor-iskolát az atomenergia békés felhasználásának céljára kellene átál­lítani. összefoglalva megállapítja a szerző, hogy a tudományos kapacitás tervszerű felhasználására van szükség. A kapitalista rendszer azonban nem nyújt semmi biztosítékot arra, hogy ha sikerül is növelni a tu­dományos utánpótlást, ezeket a tudósokat megfelelően használja fel és ott, ahol kétségtelenül szükség van rá­juk. Annak igazolására, hogy tételei nem túlzottak, a Szovjetunió hétéves tervére utal, mely 2, 3 millió uj diplomással számol. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom