Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
6. szám - Szemle
A TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI SZAKEMBERUTÁNPÓTLÁS PROGNOSZTIKAI KÉRDÉSEI Az OECE konferenciája a szakemberszükséglet prognózisának módszertanáról - " T u d ó s f e 1 e s 1 e g " N agy b г it an n i á ban ? - A szovjet felsőoktatási rendszer uj sikerei és az Egyesült Államok ezzel kapcsolatos gondjai Az afrikai s z akem b e r s z ü к s é g 1 e t fedezésének problémája Tájékoztatónkban annak idején némi áttekintést igyekeztünk adni a tudományos és műszaki szakemberutánpótlás tervezésének jelenlegi főbb problémáiról, illetve az ezekhez fűződő ujkeletü nemzetközi irodalomról. 4 Mint az aztóta is egyre gyarapodó szakirodalom tanusitja, az utánpótlás tervszerüsitésének egyik legsúlyosabb módszertani kérdése a szakemberszükséglet előrejelzése, prognózisa. Alig van ugyanis terület, ahol a tervezésnek, még részleteiben is, olyan hosszú időtávra kellene történnie, mint éppen a felsőfokú szakemberképzés, különösen a kutatóképzés területén. Már az egyetemi és főiskolai oktatás átfutási ideje is öt-hat év, de a felsőoktatási apparátus távolról sem produkál a szó szoros értelmében vett specialistákat, hanem inkább csak azt az alapvető szaktudást nyújtja, amely lehetővé teszi a tényleges specializálódást. Az egyetemről kikerülő orvosnak még nincs szakképesítése, s a frissen végzett gépészmérnök sem tekinthető a gépszerkesztés szakemberének, hanem csak valamilyen szükebbkörü specialitás, mondjuk a textilgépek tervezése terén szerzett sok éves tapasztalat és megfelelő elméleti továbbképzés révén válhatik e terület specialistájává. Gyakorlatilag tehát tiz-tizenöt év a minimum, amelynek specialietaszükségletét előre kell látni, viszont ilyen hosszú távú prognózis rendkivül nehézségekbe ütközik. E nehézségek részben éppen a tudományos és műszaki fejlődés mai irányában és rohamos tempójában gyökereznek. Ami e fejlődés irányát illeti, mindinkább a "komplex", több tudományág, egymással érintkező vagy egymást átfedő területére való specializálódás szükségessége merül fel, mert a tudományos fejlődés és a szakismeretek gyarapodása éppen az ilyen területeken a leggyorsabb. Egy tranzisztor-specialistának ma igen széleskörű fizikai, kémiai, mikrokohászati és elektronikus szakismeretekkel kell rendelkeznie. Egy kibernetikusnak egyaránt járatosnak kell lennie a matematika, a matematikai logika, az elektronika, a szabályozástechnika, sőt esetleg a biológia, a közgazdaságtudomány és még sok más tudományág kérdéseiben. Másrészt viszont a tudomány és a technika mai fejlődési tempója mellett tiz-tizenöt év olyan hosszú idő, hogy ezalatt előre nem látható specialitások egész sora alakul ki, s a felsőoktatás, illetve a szakmai utánképzés szervezete csak nehezen tud alkalmazkodni az ilyen váratlan újdonságokhoz. Ilyen szempontból a szakemberszükséglet megfelelő prognosztizálása valóban tudományszervezési világprobléma. i . • +/ A tudományos és technikai szakemberutánpótlás, mint a társadalmi és a gazdasági tervezés egyik SHlyporoti kérdése. « fájékoxtató, 19ei. i-2.sz. 9-24.p. 54
