Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

6. szám - Szemle

vevők egymásközti Írásbeli vagy szóbeli közlekedését is biztosítani kell, ami információk rendezésével, továbbításával, tárolásával stb. jár együtt. S ha végül nem ugyanaz a személy alkotja meg, hagyja jóvá és hajtja végre a tervet, akkor mindezeken felül, még valamivéle utasításrendszer megalkotása is beletartozik a tervezőmunkába. Nagyjából igy összegezhetjük azokat a mindenfajta tevékenység megtervezéséhez és minden tervezési szinten többé-kevésbé állandóan visszatérő elemeket, amelyek - ilyen vagy hasonló terminológiával az általános tervezéselméleti irodalom központi fogalmai. A szocialista társadalmi-gazdasági rendszer tervező tevékenysége szempontjából különösen sokoldalúan értékelte összefüggéseiket a népgazdasági tervezés tökéletesítésének kérdéseivel foglalkozó 1961 márciusi moszkvai tanácskozás, + s legtöbbjükkel találkozni fogunk Nyemcsinov alább ismertetendő tanulmányában. Egyébként Le Breton és Henning, akik a jelek szerint nem kevés fáradságot fordítottak a szovjet tervezés módszertani irodalmának tanulmányozására, távolról sem marxista szellemű tervezéselméleti monográfiájukban, a következő fő fejezetekre tagolják a tervezéselmélet tárgyalását: а/ a szükséglet-meghatározás elmélete; b/ a választás elmélete (tervcél kitűzése, alternatívák felállítása, változók valószínű értékeinek meghatározása, értékelés és döntés); с/ az adatgyűjtés és adatfeldolgozás elmélete (karakterisztikus adatok, mutatók stb. kidolgozását beleértve); d/ a "teszt" (ellenőrzés, próba) elmélete; е/ a tervezőmunka megszervezése; f/a kommunikáció elméletének szerepe aterveI I zésben (információelmélet stb.); g/ a "meggyőzés" elméletének szerepe a tervezésben. + Na povesztke dnja - nazrevsie voproszü szoversensztvovanija planirovanija. (Napirenden a tervezés tökéletesítésének megérett kérdései.) = Planovoje Hozjajsztvo (Moszkva), 1961. 5.no. 1-40.p. - Lásd: Tájékoztató, 1961. 4.sz. 12-16. p. ++ LE BRETON - HENNING: i.m., Х1-ХШ., 319-344.

p. - A "meggyőzés" elméletén a szerzők lényegében az utasításrendszerek elméletét értik. Tekintve, hogy vizsgálódásukban a kapitalista társadalom gazdaságiviszonyaiból indulnak ki, fejtegetéseikben részben öntudatlanul, részben tudatos apologétikus szándékkal benne tükröződnek ennek objektiv és ideológiai viszonyai. Mint kifejtik, "egy tervező kétféle módon nyerheti meg mások együttműködését: rendelkezések kiadása és meggyőzés utján. A hivatali tekintély felhasználása, a rendelkezések kiadása sok előnnyel jár egy üzleti szervezet keretében, mert gyors, egyszerűen használható, kevés belátást vagy megértést igényel és alkalmas arra, hogy számos embert mozgasson meg egyidejűleg... Nyilvánvaló azonban, hogy viszonylag kevés olyan eset van, amelyben a puszta fegyelem létre fogja hozni a tervező vagy a tevékenység irányitója által megkívánt magatartást... Persze vannak helyzetek, amelyekben a tervező inkább hivatali tekintélyét használja, mint a meggyőzést; erre azonban csak saját alárendeltjeivel szemben van módja. Minden más viszonylatban vagy a meggyőzéshez vagy hatalmi eszközökhöz kell folyamodnia" (287. p.). Ezek a "más" viszonylatok többek között a vállalati tervezőnek saját igazgatóságához való viszonyát ölelik fel (az igazgatóságát "meg kell győznie" terve jóságáról, hogy megkapja azt a jóváhagyást, amelynek alapján azután "hatalmi eszközök" is igénybevezetők a vállalati terv végrehajtásához) - és igy tovább. A kritikus olvasó számára Le Breton és Henning monográfiájának ilyen elemei is sok érdekes tanulságot szolgáltatnak az amerikai monopolkapitalista tervezés ideológiáját illetően; ettől függetlenül azonban nem lebecsülendő e tervezéselméleti monográfia számos objektiv elemzésen alapuló és módszertanilag jól hasznosítható eredménye. (Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy ez a testes mü minden tudományos szokás ellenére egyetlen sornyi szakirodalmat nem idéz. Ennek magyarázata alighanem abban rejlik, hogy a szerzők, akik - mint emiitettük - nyilvánvalóan nem keveset foglalkoztak a szovjet szakirodalom tanulmányozásával és a benne foglalt tervezési tapasztalatoknak a kiértékelésével, nem kívántak "kényes helyzetbe" kerülni tul sok szovjet forrásra való hivatkozás révén és ezért inkább mindennemű bibliográfiai adatközlésről lemondottak.) 29