Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

6. szám - Szemle

TERVEZÉSI ALTERNATÍVÁK ÉS TERVEZÉSI OPTIMUMOK Természetesen több esetben olyan egyértelműen adva van egy szükséglet és közvetlen fedezésének egyetlen célszerű módozata, hogy nem is tartjuk szükségesnek a célt "kitűzni" és a cél elérésére irányuló tevékenység menetét "előzetesen meghatározni". Szélsőséges példával élve: ha valaki a Lánchíd pesti hídfőjénél áll, s tudja, hogy a Lánchid budai hídfőjénél van dolga, az nem fog sokat tervezgetni, mert eszébe sem jut, hogy másféle lehetőség is áll előtte, mint átsétálni a hidon. Ilyen esetben az illető nyugodtan rábízhatja magát az efféle tennivalók elintézésében kialakult, úgyszólván gondolkodásmentes rutinjára. Ámde ha a helyzet nem ennyire rutinszerű, például ha az illetőnek nem pontosan a Lánchid budai hídfőjénél, hanem a budai partnak a Lánchid és a Margithid között fekvő pontján van dolga, továbbá olyan súlyos és terjedelmes csomag van nála, ami erősen gátolja a járásban és amivel autóbuszra sem engedik felszállni, akkor már némi tervezőmunkára van szüksége. Hiszen ilyen körülmények között számos alternativa kínálkozik. Igy például: 1. a terhes csomaggal gyalog átcipekedni Budára - ez fáradságos, lassú, de olcsó és nagyjából a korábbi rutin utvonalán haladó megoldás; 2. odainteni egy taxit és áthajtani vele Budára - ez fáradságmentes, gyors, de költséges megoldás, amely azonban még szintén nagyjából a korábbi rutin utvonalát követi (más közlekedési eszközzel); 3. villamoson elmenni a Margithid pesti hídfőjéhez, s onnan kétszeri átszállással újra elvillamosozni a budaipart szóbanforgó pontjára - ez az 1. alternatívához képest kevésbé fáradságos, előreláthatatlan körülményektől függően esetleg valamivel gyorsabb, vagy lassúbb, de mindenesetre költségesebb megoldás, a 2. alternatívához képest viszont lényegesen fáradságosabb, és lassúbb, ugyanakkor azonban lényegesen olcsóbb megoldás, amely mind az 1., mind a 2. alternatívával szemben eltér a korábbi rutinnak megfelelő útvonaltól. Hogy e három - és még több más, ugyancsak elképzelhető - alternativa közül melyiket választja az illető, az igen sok tényezőn fog múlni. Egyebek közt azon, hogy mennyire sürgős a dolga, mennyi pénze van, mennyire birja a cipekedést, mennyire ragaszkodik a megszokott útvonalhoz (pl. mert nem ismeri elég jól a várost) stb. Lehetséges különben, hogy bizonyos alternatívák nem zárják ki kölcsönösen egymást, hanem kombinált eljárásokra nyújtanak módot. Végeredményben tehát az illetőnek - mint látjuk - számos lehetséges eljárásmód, stratégiai változat (variáns) között kell választania (döntést hoznia), hogy végleges tervét megalkothassa. Az optimális stratégia megválasztásához, tehát a viszonylag legkielégitőbb eljárásmód meghatározásához azonban értékelni kell tudni olyan egészen különböző jellegű "nyereségeket" és "veszteségeket", mint például, fél óra cipekedés megtakarítása, 10 forint taxiköltség kifizetése, rövidebb-hosszabb ideig tartó várakozás a villamosra stb. + Egy ilyen összehasonlító értékelés természetesen egyszerű esetekben + Többek között innen ered a különböző mutatószámrendszerek felállításának szükségessége a tervezésben. A pénz ugyan igen általános, de azért korántsem mindig egyszerűen, közvetlenül alkalmazható értékmérő - még gazdasági alternatívák mérlegelésénél sem. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Közgazdaságtudományi, Filozófiai és Jogtudományi Osztálya nemrégiben külön ülésszakot szentelt a műszaki haladás kérdései megvitatásának, s ezen ülésszak keretében az előadások és felszólalások egész sora foglalkozott a technikai újítások "hatékonyságának", közvetlen és közvetett "hasznosságának" értékelésében alkalmazható módszerek igen komoly problémájával. Lásd ehhez: Szocial'no-ékonomicseszkie problemü tehnicseszkogo progressza. (A műszaki haladás társadalmi gazdasági problémái.) Moszkva, 1961. Izdatel'sztvo Akademii Nauk SzSzSzR. 479 p. MTA Külön fel kell hívnunk a figyelmet Sz. G. Sztrumilin akadémikusnak az emberimunkatermelékenységének mutatószámaira vonatkozó, tervezéselméletileg is igen érdekes fejtegetéseire (27-58. p. ), N. Sz. Szpirodonovának, a technikai haladás általános tervezési mutatóinak problémáját taglaló felszólalására (311-320. p.), A. Sz. Tolkacsov érdekes közléseire a Szovjetunió Állami Tervbizottsága által kidolgozott általános mutatószámrendszerről, amely a technikai haladás egész komplexusát összefüggően van hivatva értékelni (341-345. p.) stb. 26