Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

Viszont ez talán még mindig "katonai specialitás" - a polgári hivatalokban más lehet a helyzet... Parkinson professzor adatai azonban ezt az illúziót is megcáfolják. Köztudomásu ugyebár, hogy Nagybritannia az utolsó két évtizedben kénytelen volt kiengedni a gyarmati sorból birodalmának jelentékeny részét - többek között Indiát és Pakisztánt - s a brit koloniális uralom számottevően összezsugorodott. Vájjon hogyan követte ezt a történelmi fejlődést a brit gyarmatügyi minisztérium személyi állományának zsugorodása? így: 1935 372 fő 1939 450 fő 1943- 817 fő 1947 1 139 fő 1954 1 661 fő Akárhol, akármilyen intézménynél vizsgálta is Parkinson professzor a hivatali létszám alakulását, mindenütt azt találta, hogy a tisztviselők számának növekedése feltartóztathatlan és - "megállapodott hatáskörű" hivatalok esetében - évi 5,17 és 6,56 % között mozog. Sőt sikerült még egy képletet is felállítania, amely szerint a brit állami hivataloknál az évenkénti létszámnövekedés mérve előre meghatározható a hivatali hierarchia gúlájának szűküléséből (a csoportvezetői, helyettes osztályvezetői, osztályvezetői, helyettes főosztályvezetői, főosztályvezetői, államtitkári stb. státushelyek viszonylagos számából), a nyugdij-korhatárból, a hivatali személyzet korszerinti tagozódásából, az adminisztratív egységek számából és néhány más tényezőből. Az eredmény - normális esetben - mindig 5,17 és 6,56 % között mozog - ennyivel "kell" a hivatal létszámának növekednie, ezt kivánja meg a "posdcorb", bármilyen mértékben növekszik vagy csökken, sőt netán meg is szűnik a hivatalra bizott munka. Sematikus elképzelés? Lehet, de a Parkinson-féle törvény körül kialakult nemzetközi vita nem ezt igazolja. Svédországban például kuriózumként idézték Parkinsonnak az Economist-ban megjelent cikkét. Utána egy szemfüles közgazdasági ujságiró nekiült és megvizsgálta vagy husz svéd állami hivatal személyzeti kimutatását a királyi számvevőszéknél, összeadott, kivont, szorzott és osztott, majd közölte az eredményt: 6,32 %. Az Egyesült Államokban történetesen a tudományos kutatás állami adminisztrációját intéző hivatalokat vették vizsgálat alá - az eredmény megintcsak a Parkinson-féle képlet helyességét igazolta. Georges Langrod, a francia közigazgatástudomány egyik legismertebb képviselője, a maga hazája hivatali viszonylataiban vetette alá igen gondos ellenőrzésnek a Parkinson-féle törvényt, mégpedig minden jel szerint egyértelműen pozitiv eredménnyel, úgyhogy nem is mulasztotta el intő szavát felemelni a szkeptikusok ellen. Ugy látszik tehát, hogy nemcsak Angliában vannak bajok. . . A tudományigazgatást a Parkinson-féle törvény különösen érdekli, mert fiatal hivatalok a nemzetközi tapasztalat szerint erősen hajlamosak túlteljesíteni az 5,17 -6,56 %-os normát, s a tudományos kutatás tervezése, szervezése és adminisztrációja igen fiatal közigazgatási ágazat, amelyben szintén nem elhanyagolható az a csábítás, hogy a hivatali tényezők egymás feljegyzéseit olvassák és azokról feljegyzéseket készítsenek egymás okulására. "A hivatali munka ugy szaporodik, hogy kitöltse az elvégzéséhez rendelkezésre álló időt" - irta Parkinson professzor 1957-ben. A nemzetközi kutatások során mindezideig egyetlen olyan hivatalra sem sikerült rábukkanni, amely státushelyei számának csökkentését kérte volna, mert a reá háruló munka mennyisége csökkent. Létszámcsökkentéseket rendszerint felsőbb hatóságok rendelnek el, amelyeknek létszámcsökkentésekkel foglalkozó hivatalaiban azonban nemzetközi tapasztalatok szerint megintcsak érvényesül a Parkinson-féle törvény. S igy e sajátos törvény körüli vihar egyelőre sehogysem szándékszik elülni. .. 34