Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

4. szám - Szemle

Keldis továbbfejlesztette a pneumatikkal ellátott kerekek önrezgésének elméletét is. Elméletének alapján megtalálták azokat a legcélszerűbb és legegyszerűbb szerkesztési eljárásokat, amelyek a háromkerekes alvázú repülőgépek elülső kerekeinek igen veszedelmes rezgésfajtáját kiküszöbölni segítenek. Keldis aerohidrodinamikai természetű munkái számos minőségileg fontos következtetést tartalmaznak a folyadékok és gázok mozgásának tulajdonságairól. Egyebek között elsőként tárta fel, hogy a levegőben mozgó szárny bizonyos fajtájú rezgéseinél huzó hatás lép fel, vagyis ellenállás helyett vonóerőt kapunk. Keldis kifejlesztette a viz felszine alatt csekély mélységben mozgó szárnyak elméletét is. Ezen kutatások alapján vizalatti szárnyakkal rendelkező motorcsónakokat szerkesztettek. Igen nagy elvi jelentőségűek Keldis elméleti munkái ama hatás meghatározásában, amelyet a levegő összenyomhatósága a szárnyak felhajtó erejére gyakorol. Keldis e tényező figyelembevételével továbbfejlesztette a szárnyak felhajtóerejének elméletét, amelyei annakidején N. H. Zsukovszkij, az orosz repülésügy atyja dolgozott ki, aki azonban még nem vette számításba a levegő összenyomhatóságát. Keldis az aerodinamika és hidrodinamika terén N.E. Zsukovszkij és Sz.A. Csapligin orosz tudósok kutatómunkájának tehetséges folytatója. Matématikai munkássága során Keldis uj, bonyolult problémákat vetett fel és oldott meg. Alapvető fontosságú kutatások fűződnek a nevéhez a komplex változós függvények elmélete, valamint a potenciálelmélet terén, továbbá a differenciálegyenletek integrálásának közelítő módszereivel, és a tartományhatárán degenerált elliptikus egyenletek vizsgálatával kapcsolatosan, végül a nem önadjungált operátorok elmélete terén. Az általa kidolgozott matematikai módszerek közül igen soknak nagy praktikus jelentősége van a technikai és fizikai feladatok gyakorlati megoldásában. Nagymértékben továbbfejlesztette a Szovjetunióban a numerikus számitások matematikáját, a számítástechnikát és az automatikus vezérlés bizonyos kérdéseit. Az utóbbi években Keldis közvetlen szervezője és tudományos irányitója a matematika és a mechanika terén működő nagy tudományos kutatóintézeteknek, amelyek tevékeny részt vállaltak nagyszabású tudományos és műszaki problémák kidolgozásában. E problémák megoldásának nagy állami jelentősége volt. Keldis tevékenysége messze túlterjedt a vezetése alatt álló intézetek határain, s hozzájárult ahhoz, hogy a tudomány ezen uj, központi kérdéseibe egyre ujabb szervezetek és tudósok kapcsolódjanak bele. Keldis és a vezetése alatt álló kollektívák eredményes munkája nagymértékben továbbfejlesztette a világ tudományának és technikájának ügyét. Keldis nagy kutatóiskolákat alapított, amelyek az ő irányításával korunk legbonyolultabb tudományos problémáit dolgozzák ki. Nemcsak személyes munkái, hanem tanítványainak, munkatársainak és az irányítása alatt álló kollektíváknak munkái is igen nagy jelentőségűek. Fontos tudományos kutatótevékenysége mellett Keldis nagy figyelmet szentel a fiatal szakemberek képzésének. 1932 óta a Moszkvai Állami Egyetem docense, majd professzora, számos tudományos szeminárium vezetője és előadója, amelyek mind nagy és termékeny munkát végeztek a matematika és a mechanika terén. Keldis számos tanítványából lett jeles tudós, aki nagy tudományos eredményeket ért el. M.V. Keldis munkájának elismeréséül Lenin-dijat, Sztálin-dijat és a Szocialista Munka Hőse-kitüntetést nyerte el. Öt izben tüntették ki Lenin-renddel és a Munka Vörös Zászló érdemrendjével. 1943-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagjává, 1946-ban, azaz három év múlva az Akadémia rendes tagjává választották. 1953-ban beválasztották az Akadémia Elnökségébe, 1960-ban pedig az Akadémia alelnökévé lett. Nagyarányú társadalmi munkát is végez, a Lenin-rend Bizottság elnökségének tagja és tevékenyen résztvesz a tudományos társulatok munkájában. 68