Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

4. szám - Szemle

Elvtársak' A szovjet szocialista rend a tudományt hatalmas magaslatra emelte. A tudomány előtt a legszélesebb perspektívákat nyitotta meg. A Kommunista Párt és a szovjet kormány fáradhatatlan gondoskodása következtében a tudomány a mi hazánkban rendkívül kedvező fejlődési feltételekkel rendelkezik. Ennek a gondoskodásnak uj és ragyogó megnyilvánulása volt az SzKP és a Minisztertanács Hruscsov elvtárs kezdeményezésére elfogadott ez év április 3-i határozata. E határozat jelentőségét szinte nem is lehet felbecsülni. A határozat által előirányzott rendszabályok lehetővé teszik tudományos intézményeinknek, hogy a leghatékonyabban felhasználhassák erőiket és eszközeiket arra, hogy döntő jelentőségű sikereket érjenek el hazánk műszáki haladásában, tovább fejlesszék kulturáját, s hogy egész tudományunkat az első helyre emeljék a világon. Nem kétséges, hogy a szovjet tudomány kellően és méltóan hozzájárul a kommunizmust győzelmesen épitő szovjet nép heroikus munkájához. Ugy gondolom valamennyi tudós, tudományos dolgozó, nemcsak az itt összegyűltek, hanem az ország valamennyi tudósának véleményét fejezem ki, amikor kijelentem: nem kíméljük erőinket, tudásunkat, tehetségünket, rendelkezésre bocsátjuk minden tapasztalatunkat és egész alkotó munkákat, hogy megoldjuk azokat az uj, felelősségteljes feladatokat, amelyeket a Kommunista Párt és a szovjet kormány állit elénk. A TANÁCSKOZÁS RÉSZTVEVŐINEK HOZZÁSZÓLÁSAI A KUTATÁSOK TERVEZÉSÉNEK ÉS KOORDINÁCIÓJÁNAK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIHEZ A Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökének a tanácskozást bevezető nagy beszéde után a felvetett témák fontosságához mért magasszinvonalu tudományos vita intult meg az összes emiitett problémákról. A hozzászólások két teljes napot vettek igénybe s hatalmas körképet nyújtottak a szovjet tudományos életről. A felszólalók nevének és az általuk képviselt tudományos intézményeknek a felsorolása is több oldalt venne igénybe; ezért kénytelenek vagyunk arra szorítkozni, hogy bizonyos tematikus csoportosításban emlékezzünk meg néhány kiemelkedő hozzászólásról, amelynek egyes megállapításai többnyire a vita más résztvevőinél is visszhangot nyertek. Ami a ku t a t á s t e r ve z é s kérdéseit illeti, P.I. Abroszkin, az OSzSzSzK miniszterelnökhelyettese és minisztertanácsa tudományos kutatásokat koordináló bizottságának elnöke kiemelte, hogy milyen nagy jelent tősége van a tudományban a folyamatos tervezésre való áttérésnek. Az eddigi szakaszos (az ötéves tervek szakaszainak megfelelő) tervezésnél a tervidőszak vége felé egyre rövidebbé vált az előre kijelölt munkák perspektívája, mig a folyamatos tervezés lehetővé teszi, hogy évről-évre előrelássák az egész tervidőszak munkáit. Sz.A. Veksinkszkij akadémikus ezt még kiegészítette azzal, hogy egyedül a tervidőszak ilyen folyamatos időbeli előrecsusztatása révén lehet nyomonkövetni a munka előrehaladását az uj alapkutatási eredmények felmerülésétől az alkalmazott kutatásokon át egészen az üzemi bevezetést célzó fejlesztésig. A ku tatási feladatok v é g i g t e r v e z é s e - mint Abroszkin kimutatta - csak а к о m p 1 e x t e m a t ik u s tervezés módszereinek alkalmazásával lehetséges, vagyis csak akkor, ha nem külön-külön tervezik meg egyes kutatási ágakra és szintekre a feladatokat, hanem mindazokra az intézményekre és kutatói kollektívákra kiterjedően, amelyek egy-egy probléma megoldásán dolgoznak. Más felszólalók hangsúlyozták, hogy a tudományos intézmények te rüle ti (regionális) együttműködése ugyancsak figyelembe veendő a kutatási tervek megalkotásánál; éppen az Akadémia Szibériai Osztályának munkájában mutatkozott meg, hogy az egyhelyütt működő kutatóintézetek egymásközti kapcsolatainak tervszerű kiépítése milyen uj, nagy lehetőségeket nyit meg a tudomány előtt. 48