Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
4. szám - Szemle
melési folyamat alapja, hanem maga a tudományos tevékenység, a tudományos kutatás is bizonyos értelemben termelő jelleget öltött," + Ennek megfelelően szükségessé vált, hogy a Szovjetunióban most már országos méretben megvalósítsák a közvetlenül anyagi termelőerővé fejlődő tudományos kutatótevékenység legfelsőbb szinten összpontosított koordinációját, s mivel a tudományos kutatómunka most már nem járulékosan társul hozzá, hanem bizonyos tekintetben jellegében is hasonul a termelőmunkához, tehát szerves kapcsolatot teremtsenek - ugyancsak országos méretben és legfelsőbb szinten - a ku t a t á s t e r ve z é s és a népgazdasági tervezés között. Mint tudjuk, az SzKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1961. áprilisában hozott történelmi fontosságú határozatával létrehivta a Szovjetunió Minisztertanácsának Állami Bizottságát a Tudományos Kutatómunkák Koordinálására (ÁBTKK), amely az egész szovjet tudományos kutatás legfelsőbb koordinációs szerveként működik, s a népgazdaság legfelsőbb vezetőtestületeivel való egyeztetés után a minisztertanács elé terjeszti a tudományos kutatómunkák terveit, majd ellenőrzi, hogy valamennyi minisztérium, hatóság és szervezet elvégzi-e a reá háruló fontos tudományos kutatásokat. + + A tudományos kutatómunkának a termelőtevékenységhez való hasonulása és a tudományos kutatásnak a termelésbe való beépülése főleg a természettudományos és a műszaki-tudományos kutatás bizonyos területein haladt előre. De a konkrét ipargazdaságiani, üzemszervezéstani, üzemszociológiai stb. kutatások egyre növekvő operativ jelentősége vagy például a nyelvészeti kutatások bizonyos irányainak híradástechnikában és a kibernetikában megmutatkozott váratlanul nagy technikai fontossága azt mutatja, hogy ez a fejlődés nem hagyja érintetlenül a társadalomtudományokat sem. Végeredményben a tudományok egészét érintő, minőségileg uj fejleménnyel állunk szemben. Mert a múltban is igényeket támasztott ugyan a termelés a tudománnyal szemben - sőt végső soron az emberi létfenntartás anyagi igényeiben született meg maga a tudomány - továbbá legalábbis az ipari forradalom kora óta minden gondolkodó ember számára tudatossá vált, hogy a tudományos fejlődés a termelés és az egész emberijólét fejlődésének nélkülözhetetlen (bár nem egyedüli) előfeltétele. De a tudomány és a termelés kapcsolatai a legutóbbi időkig mégis többé-kevésbé közvetettek voltak. Felvilágosult fejedelmek és kormányzatok már jóideje "áldoztak" a tudományra, "támogatták" a tudományt. Előrelátó vállalkozók "megbizásokat" adtak konkrét kutatásokra, "alkalmazták" és "hasznosították" azokat az eredményeket, amelyeket a tudományos kutatás spontán vagy- idők multán - speciális "célkutatások" számára létesitett (többnyire ipari) kutatóintézményekben létrehozott. Mindez azonban nem jelentette még azt, hogy a tudományos kutatómunka köz vetlenül a termelés részévé válik. Viszont elég az atomfizikára, a kibernetikára, a matematikai módszereknek a termelés tervezésében és szervezésében játszott szerepére utalni, továbbá figyelembe venni azt, hogy a tudományos kutatási ráfordítások manapság hovatovább nagy iparágak beruházásaival versenyeznek és egy-egy kutatási létesítmény (például egy nagyteljesítményű részecskegyorsító) óriási ipartelephez hasonló befektetést igényel, sőt annak megfelelő energiát is fogyaszt, s máris világossá válik, hogy - legalábbis anyagi kihatásai és igényei tekintetében - a tudományos kutatás már ma is számottevő népgazdasági ágazatnak tekintendő. Másfelől azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a tudományos kutatótevékenység és a termelő munka között tervezési és szervezési szempontból igen jelentős különbségek is vannak, amelyek - igaz - másmás mértékben érvényesülnek a kutatás különféle szintjein. + Koszigin miniszterelnökhelyettes beszédét és a szovjet tudományos dolgozók első össz-szövetségi tanácskozásának anyagát Tájékoztatónk e számának más helyén ismertetjük. -H- Lásd: Tájékoztató, 1961. 3. sz., 14-18 p. 6
