Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
1-2. szám - Szemle
tomatika, telemechanika stb. területén. Ennek az aránytalan szakemberképzésnek a hatása a hatodik ötéves terv időszakában mutatkozott meg. így például a mérnökök beállítása tekintetében fennálló szükséglet fedezé si lehetősége az 1957. évben a következőképpen alakult (%-okban kifejezve): geológus és ásványkutató 163 % ásványfeltárás 113 hidrogeológia, meteorológia 108 fogyasztási cikkek gyártása 90 élelmiszergyártás 82 általános mérnök 91 erdészet és fafeldolgozás, cellulóze és papírgyártás 64 energetika 59 kohászat 94 építőipar 50 geodézia és kartográfia 53 villamos gépek és műszerek gyártása 49 A szakemberképzés hibás tervezésének részben az az oka, hogy elszakadt a termelés tervezésétől. A Szovjetunióban a legutóbbi időkig a termelést csak a következő ötéves időszakra tervezték meg, mig a szakemberképzés terveit minimálisan 10-15 évre előre kell elkészíteni, hiszen gondoskodni kell épületekről, felszerelésről, oktató személyzetről, s maga az oktatási idő is 5-6 esztendő. A tervezési hibák másik oka, hogy mindeddig nincs egységes, tudományosan megalapozott módszer a szakemberszükséglet távlati megállapítására. A minisztériumok eddig csak a vállalataik által beadott (többnyire megalapozatlan) igényléseket összesítették, s az igényléseket utólag sokszorosan módositgatták. A metodika hiányának mindenesetre volt objektiv oka is. A szovjet népgazdaság egészen az első háboruutáni ötéves tervidőszakig bezárólag folyton szakemberhiányban szenvedett, s a pillanatnyi szükségletnek megfelelően hol egyik, hol másik szakon forszírozták a szakemberképzést, hogy az aránytalanságokat megszüntessék. Ez persze megint ujabb aránytalanságokat alakított ki más szakokon, s ezeket megint ugyanezzel a módszerrel igyekeztek kiküszöbölni, hasonló következménnyel. Ilyen körülmények közt a szakemberszükséglet módszeres, az egész népgazdaságra kiterjedő felmérése nem is jöhetett tekintetbe. Ma azonban a helyzet más: a felső és középfokú szakoktatás ma már képes tervszerűen és teljesen kielégíteni a szakemberszükségletet valamennyi szakon. Az utóbbi idők tapasztalatai, különösen pedig a népgazdasági tanácsok és más gazdasági szervezetek által az 1959-1965. tervidőszak előkészítése körül végzett munkája gazdag anyagot szolgáltat, melyből leszürhetők a szakemberszükséglet tervezésének bizonyos elvei. A szakemberszükségletet helyesen tervezni csak az egyes termelési és kulturális ágazatok fejlesztési tervjavaslatainak ismeretében lehet. De mert eddig csak rövidebb (öt vagy hétéves) időszakokra állnak ilyenek rendelkezésre, a szakemberszükségletet kétféle időszakra kell tervezni: a küszöbön álló tervidőI szakra (5-7 évre) amelyre tervjavaslat áll rendelkezésre, és egy hosszabb (15 éves) időszakra. Az előbbi terv pontosabb és teljes részletességű lehet, az utóbbi hozzávetőleges és kevésbé részletezett. A termelés szférájában (a továbbiakban ugyanis csak ennek és ezen belül főként az iparnak a szakemberszükségletéről lesz szó, mert a nemtermelő szféra szükséglete viszonylag könnyebben tervezhető, s erre már van is megfelelő módszer) a küszöbönálló tervidőszakra a szakemberszükségletet a gazdasági szervezeteknek, népgazdasági tanácsoknak, minisztériumoknak kell megtervezni, ugyanakkor, amikor a termelést tervezik. Ennek során figyelembe kell venni a termelés, a munkáslétszám, a munkatermelékeny 11
