Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

3. szám - Szemle

zeti hálózat az utóbbi évek folyamán lényegileg az akadémia belső szervezetétől független, saját irányitó tanáccsal és hivatali apparátussal rendelkező "kutatóközösséggé" alakult át.

¥' AZ AKADÉMIÁK SZERVEZETI PROBLÉMÁI Ha magyarázatot keresünk arra, hogy tulajdonképpen mi teszi szükségessé az akadémiai kutatástervezés, kutatásszervezés és kutatásigazgatás feladatainak ilyen változatos s egyben meglehetősen gyorsan változó megoldásait, abban mindenekelőtt a tudományos kutatás - elsősorban a természettudományos és műszaki-tudományos kutatás- hallatlan méretű megnövekedésére s a termeléssel való egyre szorosabb kapcsolatára, úgyszólván sajátos termelőerőként való kibontakozására kell utalnunk. Ezzel természetesen a tudományos kutatásra forditott anyagi eszközök és a tudományos kutatáshoz fűződő közvetlen termelési érdekek egészen hasonló arányú megnövekedése jár együtt. Mármost az akadémiák - a dolgok természeténél fogva testület jellegű intézmények, azaz tagjaik kiváló tudósok, akiknek azonban általában nem főhivatásúk az akadémiák központi jellegű kutatástervezési, kutatásszervezési és kutatásigazgatási feladatok ellátása, hanem mint osztályok, osztályvezetőségek és különféle bizottságok választott tagjai kapcsolódnak be ebbe a feladatba. Ilyen körülmények között magától értetődő, hogy az akadémiákon belül megfelelő - korántsem csak adminisztratív jellegű - hivatali apparátusnak kellett kiépülnie az egyre növekvő feladatok folyamatos intézésére. Mármost manapság, amikor még egy viszonylag kisebb kutatóintézeti hálózattal rendelkező és az országos tudományos kutatómunkának csak bizonyos szűkebb szektorait irányitó és ellenőrző szocialista akadémia is százmilliós nagyságrendű állami költségvetési tételeket kezel, ha olyan bonyolult intézményhálózatot igazgat és olyan nagysúlyú tervfeladatok ellátásáért felelős, mint egy-egy komoly termelési ág állami igazgatása, akkor valóban felmerül a kérdés, hogy vajon milyen eszközökkel biztositható az alapjábanvéve testületi. jellegű akadémiákon az állami igazgatás hivatali szerveiben magától értetődő pragmatika a személyi vezetés, az ügyek hivatásszerű intézése és az intézkedésekért való felelősség terén. Ez egyáltalán nem egyszerű kérdés, már csak azért sem, mert hiszen az akadémiai tagság a kiemelkedő tudományos kutatási teljesítményekkel jár együtt, viszont egyáltalán nem biztos, hogy a legkiválóbb tudós egyben hasonlóan kiváló tudományos tervező, szervező és igazgató is - még kevésbé bizonyos, hogy a hivatali apparátus irányításában kellő mértékben részt tud venni. ÉRDEKES MEGÁLLAPÍTÁSOK A PRÁGAI TUDOMÁNYSZERVEZÉSI SZIMPÓZIUMON Igen érdekesen vetette fel ezt a kérdést a nemrégiben lezajlott prágai tudománytervezési szimpó++ / ziumon P.L.Kapica akadémikus, a világhírű szovjet fizikus, 'összehasonlítottaa sok különleges tehetségű és képességű ember összteljesítményéből létrejövő tudományos vállalkozások és a filmprodukciók sikerének feltételeit, s ennek során a következőket mondotta: "Régebben a rendezőnek nem volt jelentékeny szerepe, de ma, amikor a színészek ezrei jelennek meg a vásznon, a vezetőszerepet a rendező 'játsza. A tudományban +/ Jahrbuch der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin - 1959. (A berlini Német Tudományos Akadémia évkönyve az 1959.évre.) Berlin, 1960. Akademie-Verlag. 17-22.

p., 161-169.

p. -Н-/ A Csehszlovák Tudományos Munkások Bizottsága által 1959. szeptember 18. és 25. között rendezett nemzetközi tudománytervezési szinpóziumról a Tudományos Munkások Világszövetsége lapja nyomán számolunk be: Symposium über die Planung der Wissenschaft. (Szimpóziuma tudománytervezésről. ) = Wissenschaftliche Welt (London). 1960. l.no. 28-31.

p. MTA 11