Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
3. szám - Szemle
Éppen az 1960-as évfolyam utolsó száma közli Marx Györgynek egy tanulmányát, amely valóban "távlati" kutatási témát tárgyal, + ^ nevezetesen azt vizsgálja szabatos relativitáselméleti és energetikai megfontolások alapján,hogy milyen tipusu rakétahaj tó-anyagokkal lehet eljutni a Naprendszer szélső határáig, illetve esetleg a több fényévnyi távolságra fekvő legközelebbi állócsillagokig - és vissza. Ami az állócsillagokra való utazást illeti, a számítások egyelőre még elég vigasztalan képet nyújtanak. A Naprendszer szélső határáig még valahogy elsegithet bennünket az atomenergia utján nyert hajtóerő az u.n. ionrakéta segítségével, de az állócsillagokig csak "antianyag"-hajtású rakéta szállíthat el bennünket - ha ez egyáltalán létrehozható. Az antianyag tudvalevőleg az anyagnak az a még csak szó szoros értelemben "elenyésző" mennyiségekben kimutatott változata, amely a saját világunkat felépítő közönséges anyag tükörképét mutatja: az antianyag atommagjai negativ töltésüek és körülöttük pozitív elektronok keringenek. A mi anyagunk és az antianyag összeütközésekor mindkét anyagféleség elenyészik, de persze nem tűnik el, hanem teljes egészében sugárzássá alakul át, s éppen az igy felszabaduló óriási sugárzási energia szolgáltathatja az egyelőre még utópisztikusnak tünő antianyagrakéta hajtóerejét. A megoldás előnye - mint Marx György kifejti - az volna, hogy az antianyagrakéta a maga közönséges anyagból készült tartályait kiürülésük után "üzemanyagként" használhatná el, hiszen az antianyaggal összehozva ezek is energiává alakulnának át. Más kérdés az, hogy az antianyagkészletnek ilyen tartályokba való "becsomagolása" keresztülvihető-e valahogyan, például rendkívül erős mágnesterek segítségével, amelyek valósággal beburkolnák a felhasználásra váró antianyagot. Nos, ez egyelőre még megoldatlan probléma. De ez semmivel sem kisebbiti annak a ténynek a jelentőségét, hogy az Acta Astronauticában már a magyar elméleti asztronautika ís szóhoz jutott - méghozzá éppen a legtávlatosabb elgondolásokkal. Egyébként az űrhajózás és az űrkutatás tudománya szinte napról-napra uj kutatási ágakat sarjadzik. Los Angelesben nemrégiben szimpóziumot tartottak "A tudomány és a technika határai" cimmel, s ezen többek között már a"bioasztronautika", vagyis az űrhajózás élettani feltételeit vizsgáló szakkutatás, valamint az'hsztroökológia", vagyis az égitestek lakhatósági feltételeit vizsgáló szakkutatás is külön tematikával szere++ / pelt. ' (Az első nemzetközi "ürhajóorvosi" kongresszus - Congres International Médical Aéronautique et Cosmonautique - idén szeptemberben lesz.) Az űrkutatás terén kialakult nemzetközi együttműködésnek olyan ujkeletü dokumentumai vannak, mint az 1960 évi nizzai űrkutatási szimpóziumnak most megjelent, több mint ezer oldalas tanulmánykötete, amelyben az amerikai és szovjet tudósok egész sora számol be a különféle mesterséges égitestekés "űrszondák" által elért legfrissebb kutatási eredményekről, s a "saját" mesterséges égitestekkel még nem rendelkező I I ; / nemzetek tudósai is mindinkább bekapcsolódnak a vizsgálatokba. ' Nem érdektelen például, hogy az elektronika és a müszerkonstrukció terén igen előrehaladott japán kutatás 1963-ra tervezi egy finom szerkezetű mesterséges hold előállítását, amelyet - rakétagyártásra nem lévén berendezve - kölcsönkért rakétával kiván pályájára felküldeni. 11 1 1 / +/ MARX,G.: Über Energieprobleme der interstellarenRaumfahrt. (A csillagközi űrutazás energiaproblémáiról.) = Acta Astronautica (Wien), 1960. Vol. Vl.fasc. 6. 366-372.p. ++/ Proceedings of the Frontiers of Science and Engineering Symposium. (Beszámoló 'A tudomány és a technika határai"-szimpóziumról. Los Angeles, 1959 szeptember 16-17.) New York, 1960. Institute of the Aeronautical Sciences. 132.p. +++/ Space research. (Űrkutatás.) Amsterdam-New York, 1960. North Holland-Interscdence. XVI, 1195.p. ++++/ Japanese satellite. (Japán mesterséges hold.) = Science (New York), 1961. febr. 3. 321.p. 7
