Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

2. A tudomány növekedése

A tudományos információ terejedése valójában egy nagyon bonyolult folyamat.' s Az itt vázolt modell például nem vette figyelembe a folyóiratok közvetítő szerepét. Számuk döntő lehet egy eszme elterjedésében. Ezt abból is láthatjuk, hogy egy új, fejlődő tudományterületnek szüksége van a szinte egymás után születő, a területtel foglalkozó szakfolyóiratokra. 2.72 A tudományos ismeretek terjedésének sztochasztikus modellje

1 9 Egy tudományos felfedezést felfoghatunk mint az információk teljes, rendezett és véges halmazát D={a, b, . . . ., n}. A felfedezés ugyanis az emberi megismerés terméke, amelyet kommunikálni kell, hogy azt mások is felfoghassák, megérthessék. Ezért kell a rájuk vonatkozó információk halmazának teljesnek és rendezettnek, ' kommunikálhatóságukhoz pedig végesnek lenniök. Az információs halmaz a fejlődés különböző diszkrét fázisaiban tartózkodhat. Ezek a következők: ©—©—©—© A kutatás az új tématerületeken kevés és rendezetlen információval indul. Az első fázis tehát az elégtelen és rendezetlen információk halmaza. A feladat egyre több információ gyűjtése és rendszerezése. így juthatunk el a második fázisba, az elégtelen, de rendezett információk halmazába. Az adatok további gyűjtésével elérhetünk egy olyan fázisba, ahol az adatok mennyisége már elégségesnek tűnik, de a korábbi rendezett elképzelésünk ezáltal felborul. A harmadik fázis tehát, az elegendő de rendezetlen információk halmaza. Most már csupán ezek rendezése van hátra és elértük a negyedik fázist, az elegendő és rendezett információk halmazát. A nem releváns és a redundáns információkat kiszűrték, a kép összeállt. A fejlődés azonban nem áll meg. Az újabb információk részben vagy egészben felborítják az elképzelést. A rendszer visszatér a második vagy harmadik fázisba, esetleg az elsőbe. Matematikailag egy ilyen rendszert egy négy állapotú sztochasztikus modellel jellemezhetünk. Egyik fázisból a másikba való átmenet valószínűségével leírható a tudományterület mozgása a négy állapot között. Goffman ezt a tárgyalásmódot alkalmazta a szimbolikus logikára Church bibliográfiájának (1847—1932) felhasználásával. Az újonnan fertőzőkké váltak és a távozók számának különbsége, azaz a terület új aktív művelőinek száma évente az idő függvényében 12,5 éves periódussal visszatérő maximu58