Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

2. A tudomány növekedése

2. táblázat A kutatók átlagos életkora és a tudományterület növekedési sebessége közötti összefüggés Átlagéletkor, év 30 35 40 45 50 55 Évi százalékos növekedési sebesség, g • 100% 20 10 6 5 4 3 Kétszerezési idő, év 3,8 7,3 11,8 14,2 17,6 23,4 Nézzük meg továbbá, hogy hogyan hat vissza a terület növekedési üteme a kutató életpályájára. Hasonlítsunk össze Menard

9 nyomán három modellt, melyekben a kétszereződési idő 15; szélsőértékekként pedig 5, ill. 45 év. Egy kutató szakmai pályafutása az egyetem befejezésével veszi kezdetét és 45 év múlva ér véget, amikor 65 éves korban nyugdíjba vonul. így tehát egy lassú növekedésű szakterületen, amelyben a szakirodalom 45 évenként nő a kétszeresére, a kutatók száma állandó, hiszen az új kinevezések száma a nyugdíjba vonulókéval egyezik meg. Egy 15 évenkénti kétszerezéssel növekedő szaktetületen 45 éves szolgálati időt alapul véve, a nyugdíjba vonulók száma az újoncok számának csak egy nyolcadát teszi ki, azaz, majdnem elhanyagolható. Az új kutatók száma a szakterületen gyorsan növekszik. Ha a kezdeti szám 100, 15 év múlva már 200 és 700-ra rúg 45 év múlva, ha levonjuk a nyugdíjba vonulókat. Egy ilyen szakterület, ha induláskor kisebb is, mint egy lassú növekedésű terület, ez utóbbit növekedésben gyoisan lehagyja. Egy öt évenként, vagy még ennél is rövidebb időn belül megkétszereződő szakterület növekedése még látványosabb jelenség. Ha kezdetben mindössze 10 kutatót számlál, 35 év múlva több mint ezer kutatója lesz. Ezek a növekedési ütemek nagyban befolyásolják egy részterület művelőinek életkor szerinti megoszlását, s így egy új kutató szakmai előrehaladását. Egy lassú növekedési ütemű szakterület művelőinek életkor mediánja 42 év, azaz a kezdet és a vég között valahol félúton található. Közepes és gyors fejlődésű szakterületeken a médián a kezdeti életkor plusz egy kétszereződési időtartam, vagyis 35 év, illetve 25 év. Ez azt jelenti, hogy egy gyors szakterületen egy kutató „médián korú", amikor öt év egyetem után doktorátust szerez. A terület oly gyorsan tágul, hogy 35 éves korára a kutató már a felső egy nyolcadhoz tartozik, míg közepes és lassú mozgású szakterületen ezt kb. hatvan éves korában érné el. Egy adott szakterület élő szakirodalmának méreteit megközelítőleg azzal a mennyiséggel azonosíthatjuk, amelyet három korábbi kétszereződési perióduson át az átlagos szakember-gárda produkál. A gyors növekedésű 49