Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)
2. A tudomány növekedése
2.11 Exponenciális növekedés Price 1 a tudomány növekedésének mérésére a publikációk számának növekedését választotta, feltételezve, hogy ez utóbbi pozitív korrelációban van a tudományos ismeretek növekedésével, azaz nem közvetlenül az ismeretet, hanem az azokat reprezentáló dokumentumok számát vizsgálta. Nalimov és Mulcsenko 2 megállapította, hogy a folyóiratcikkek számának, mint a tudományos információ hordozóinak növekedési ütemét a tudomány mindenkori színvonala határozza meg, amennyiben korlátozó tényezők nem játszanak közre. Minden új, épkézláb tudományos elmélet bizonyos mennyiségű új tudományos munka elvégzésére sarkall, mely során ezeket az elméleteket továbbfejlesztik, megerősítik, vagy cáfolják. Következésképpen a szakirodalomnak a cikkek p(t) számában visszatükröződő növekedési ütemét a k p differenciálegyenlet uja le. Az egyenlet szerint a dp/dt növekedési ütem a 1 dp mindenkori p-vel arányos, tehét az relatív növekedési ütem állandó. A p dt fenti differenciálegyenletnek a p(0) = p 0 kezdeti feltételt kielégítő megoldása a p(t)=p 0e k t, k > 0 (2) exponenciális függvény. Az exponenciális görbe jól jellemezhető azzal az időtartammal, amely alatt p 0 értéke a kétszeresére nő (kétszereződési idő T„>Po 34