Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

7. Kis tudomány-nagy tudomány

41. ábra. A Chemical Abstracts referáló folyóirat évfolyamai alapján az 1-4 szerzős közlemények százalékos arányának változása 1910-1960 között

3 nem egy tisztelt személyiség, hanem egy „láthatatlan kollégium" (invisible college) helyezkedik el (lásd az 1.6 fejezetet). A kis tudományban a tudósok magányos farkasok voltak, függetlenségüket minden egyébnél többre tartották, csupán a „dolgaik" érdekelték őket. Ma már a kutatók társadalmi ranggal rendelkeznek. A kutatót a társadalom befogadta, mert felismerte, hogy munkájából hasznot húz. Közülük jónéhányan fontos funkciókat töltenek be a társadalmi és politikai életben egyaránt. Tevékenységükről egyre többet tudnak az „utca emberei" is. A láthatatlan kollégium tagjai külön kommunikációs hálózatot alakítanak ki. Az eredmények — publikálásukat megelőzve — kéziratok, vagy preprintek formájában eljutnak a közösség tagjaihoz. A kollektíva befolyásos tagjai lehetőséget teremtenek arra, hogy időről-időre kongresszusok, konferenciák, szimpóziumok, téli-, nyári-, őszi-iskolák stb. alkalmával összejöhessenek. Egymás számára meghívásokat (visiting professor), ösztöndíjakat stb. eszközölnek ki. A láthatatlan intézmény tagjai egymással lassan személyes, m^jd munkakapcsolatba kerülnek (lásd 7.3 fejezetet), az egyenrangúak véleménye alapján (peer review) rangot nyernek. A csoporthoz való tartozás presztízst is kölcsönöz, és erősebb lesz, mint a saját munkahelyükhöz való kapcsolat. A csoport tagjai hatékonyan hidalják át a kommunikációs nehézségeket is. Nalimov

4 megfogalmazása szerint „a láthatatlan kollektíva egy állandóan ülésező nemzetközi levelező kongresszus, amely a posta közreműködésével végzi munkáját". 132