Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)
5. A tudományos szakirodalom elévülése
könyvtári rendszerből nem kerül kivonásra. A tároló könyvtárak ugyanis egy ország vagy régió ellátásában éppen az ilyen típusú dokumentumokkal vesznek részt. Egy könyvtár tehát „elfelejthet" bizonyos dokumentumokat, a könyvtári rendszer azonban nem. Amennyiben azonban a könyvtár folyóirat darabszám-gyarapodása eltér a folyóiratok számának növekedésétől, a felezési idő alkalmazása a szelekciónál hibás következtetésekre vezethet. Line 5 az előzőekben tárgyalt felezési időt látszólagosnak nevezi, amelyet a növekedésre korrigál. Számításának eredményét a 13. táblázat tartalmazza. A növekedési tényező G = (40) n - 1 azaz a tételek számának hányadosa két egymás után következő évben. A 13. táblázat az idézetek összeszámlálásából kapott felezési idő (T^) és a növekedési faktor függvényében (G) adja meg a növekedéssel korrigált felezési időt (T k). 5.1 A felezési idő mérése Egy tárgykör felezési idejének mérésére felhasználhatunk pl. egy bibliográfiát, vagy a tárgykör folyóiratait. Kiszámítjuk a cikkek irodalomjegyzékében levő folyóirat-hivatkozások és a cikk megjelenési időpontjai (vagy a szerkesztőséghez való beérkezési időpont) közöttLkülönbségét. Ezt általában csak éves pontossággal sikerül megállapítani. Amikor már elegendő adatunk gyűlt össze, az idézett folyóirat-tételek számát növekvő évszám szerint rendezzük (esetleg kiszámítjuk a hivatkozások teljes számában kifejezett százalékukat). Az R(t) értéket, azaz egy adott t időnél régebbi hivatkozások számát (vagy százalékát) úgy kapjuk meg, ha a t időnél nagyobb idők értékéhez tartozó tételek számát összegezzük.. A log R(t) adatok az idő függvényében egyenest adnak (35. ábra). A felezési idő ennek iránytangenséből T 1( 2=ML. (4.) A 36. ábrán egy másik ábrázolásmódot is bemutatunk, amelyről közvetlenül százalékos adatok olvashatók le. 115
