Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

5. A tudományos szakirodalom elévülése

nyének tekinthetők. Ezek az ötven, vagy akár száz éves cikkek tudományos és történeti szempontból egyaránt különös jelentőséget nyernek. A szerzők dolgozataik bevezető részében rendszeresen megemlékeznek róluk.

6 Az R(t) elévülési görbében tehát jelentkezik egy lassan öregedő komponens is, azaz a [log R(t), t] ábrázolásban a pontok nem egy egyenesen, hanem egy, görbén helyezkednek el. A görbe felbontásával mind a gyorsan, mind a lassan évülő komponens felezési ideje meghatározható. Említsük még meg az elévülés egy másik vonatkozását, amely minden publikáló szerzőt érint. Ha úgy tekintjük, hogy egy közlemény elévülését jelző óra a kézirat elkészültekor, vagy valamely folyóirathoz való beküldésekor indul el, akkor a cikk már megjelenéséig, az átfutási idő alatt (r) is „öregszik". Ennek mértékét kiszámíthatjuk, ha megmérjük a tudományterület felezési idejét (T^j): kézirat öregedése, % = 1 -e 0.693 Tl/2 100. (39) Tegyük fel, hogy az átfutási idő r= 1 év, a szakterület öregedésének felezési ideje Tj /

2=6 év, akkor a kézirat a nyomdai átfutási idő alatt 13%-ot veszített használati értékéből. A megengedhető kb. 10% körül lenne, amely 6-8 hónapos átfutási időnek felel meg. Az eddig tárgyalt elévülés valamely szakterületen, vagy folyóiratban közölt cikkek irodalomjegyzékében található publikációk korának eloszlására jellemzők. Ettől azonban meg kell különböztetnünk az egyes folyóiratok saját elévülését, amely a rájuk vonatkozó hivatkozások időbeli csökkenéséből számítható. Ezen adatokat a Jounal Citation Reports (JCR) „Journal Half-life" fejezete közli (12. táblázat).

7 A táblázatban a második oszlop a folyóiratok rövidítése, az utána következő oszlopok az adott (1983) kiindulási évtől kezdődően évenként tüntetik fel a kumulált hivatkozások százalékát. Ezen adatokból számított felezési időt az 1. oszlop mutatja. Könyvtárosi gyakorlaban a felezési idő irányadó lehet a könyvtár szelekciós politikájában. Például, ha egy szakkönyvtár folyóiratállománya azonos mértékben növekszik a folyóiratok számával, az adott területen a felezési időből kiszámítható, hogy a folyóiratok használata mely évfolyamokra fog koncentrálódni. Ennek alapján egy könyvtár megbecsülheti az ún. inkurrens, azaz a ritkán vagy egyáltalán nem használt állományának korát és ezt az állományrészt leadhatja. Ezáltal mód nyílik arra, hogy állományát jobban kezelhető optimális méretekben alakítsa ki. A leadott anyag a I 1 o