Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

4. A tudományos szakirodalom szóródása: Bradford törvénye

folyóiratok 3%-a a közlemények 50%-át tartalmazzák, vagy megfordítva, 90%-a a közleményeknek a folyóiratok 36%-ában koncentrálódik. Az ilyen ábra hűen tükrözi pl. egy bibliográfia összeállítására vagy akár szakirdalom figyelésére fordított idő, energia, költség stb. és az eredmény összefüggését. Kezdetben ugyanis kevés energiabefektetéssel jelentős eredményt érhetünk el. Tovább fokozva a befektetést, pl. növelve az átnézett folyóiratok számát, az eredmény, azaz a megtalált releváns közlemények száma egyre kisebb lesz. Ez indokolja pl. azt, hogy a szakirodalom keresését, az adatbázis méretét, a beszerzett folyóiratok számát stb. valahol ésszerűen limitálnunk kell. A statisztikai eloszlásoknak egy lényeges tulajdonságára szeretnénk még felhívni a figyelmet. Ezt egy példával világítjuk meg. Mondjuk, tanulmányoztuk könyvtárunk kölcsönző céduláit, amely alapján megállapítottuk, hogy mely folyóiratok azok, amelyeket igen kevésszer vagy egyáltalán nem használtak a vizsgált időszak alatt. Gondolatban szűntessük meg ezek előfizetését. Ezzel valahol levágtuk az eloszlás végét. Kis idő múltán azt fogjuk tapasztalni, hogy olvasóink száma csökken, elmaradoznak és más könyvtárakhoz fordulnak azok, akiket egyszer vagy többször kudarc ért, azaz nem találták meg a keresett folyóiratot. Ezáltal az eloszlás egy alacsonyabb szinten újra visszaáll. Ha eljárásunkat tovább folytatnánk, végül elfogyna a folyóiratállományunk és olvasótáborunk is. Ez viszont fordítva is igaz. Ha növeljük a fellelhető folyóiratok számát, nőni fog olvasóink tábora is, többször fogják használni azokat a folyóiratokat, amelyeket eddig egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevésszer kerestek. Ne felejtsük el, a bibliometria és a tudománymetria törvényei nem természeti törvények ugyan, de társadalmi folyamatok objektív törvényei. Hatásuk sem nem befolyásolható, sem nem szüntethető meg. Létezésükkel mindig számolnunk kell. Nem tagadhatjuk azonban, hogy jelenleg még nem ismeijük kielégítően a bibliometriai illetve a tudománymetriai jelenségek mögött működő ok — okozati összefüggéseket. Ennek tulajdonítható módszereink hiányossága. Mindazonáltal ezek a módszerek minden hátulütőjükkel együtt a legobjektívebb módszerek a maguk területén. Olyan segédeszközöknek kell tekinetnünk őket, amelyek kiegészítik a szubjektív döntési lehetőségeinket, de nem helyettesíthetik azokat. Ha ezt elfogadjuk, akkor a bibliometria illetve a tudománymetria előnyei és hátrányai valóban megfelelő megítélésben részesülnek.

1 8 104