Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

57 74. Ezt a vonást először nem Báthorynál, hanem Bornemisza Péternél - különösen az Ördögi kísértetekben — figyelhetjük meg. Bornemisza írásainak vallomásos részletei azonban csak távolról kapcsolódnak dolgozatunk témájához, ezért itt nem foglalkozhatunk velük. Erről a kérdésről Id.: SCHULEK Tibor, Bornemisza Péter, Sopron-BudapestGyőr, 1939,89-142., 200-209. és NEMESKÜRTHY István, Bornemisza Péter, az ember és az Író, Bp., 1959,176-186., 259-295. 75. RIMAY János Összes művei, szerk.: ECKHARDT Sándor, Bp., 1955, 156. 76. RMNY 945, 1003, 1345, 1513. Az első kiadást kisebb változtatásokkal és a forrás elhallgatásával 1609-ben újra kiadta MIHÁLYKÓ János epetjesi lutheránus prédikátor. (RMNY 976) Pázmány a második kiadás Előljáró levelében így ír erről: "Annak okáért nem hogy javallanám ezt az eperjesi prédikátor munkáját, de sőt inkább ez benne való sok fogyatkozásokért gyalázom, és enyimnek nem ismérem." (PÁZMÁNY Péter Összes munkái, Sajtó alá rendezte BREZNAY Béla, II. köt., Bp., 1895, 7.) 77. PÁZMÁNY, i.m., 4. 78. PÁZMÁNY Péter, Kempis Tamasnak Christus követeserül négy könyvei (...), Bécs, 1624. (RMNY 1297)