Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)

30 irányba ágaztak szét? Míg a protestánsoknál a bűntudatos, személyes felelősséget hangoztató, magavádoló, gyötrődő meditáció az alapvető, addig a katolikus vallási gyakorlat egyrészt a kötöttebb imádságok, másrészt a nem-vívódó, hanem gyönyörteljes elragadtatottsággal szóló barokk kontempláció felé tolódott el. Azt hiszem, a magyarázat a gyónás tényében rejlik. A katolikus vallási gyakorlatban a magánájtatosság csak felkészülés az Úrhoz való felemelkedésre, a bűnbánatra és magára a gyónásra. (Nem véletlen, hogy Pázmány Imádságoskönyve bővelkedik a gyónás és az áldozás előtti és utáni imádságokban.) Maga a megtisztulás a gyónásban, az Istennel történő egyesülés pedig az áldozásban valósul meg. A protestáns felekezetűeknél a gyónás hiánya, a személyes számvetés sürgető kényszere alakította ki az elmélkedésnek a személyes, önvizsgáló, bűnfeltáró formáját. Hozzájárult ehhez az is, hogy a katolikusok néhány újabb imádkozásban kifejeződő magukbafordulás után - biztos feloldozást nyernek bűneik alól. A protestáns felekezeteknél a hívők Istenen kívül maguknak és saját lelkiismeretüknek is bűnvallással és felelősséggel tartoznak, de nem menthetik fel magukat bűneik alól, s életük során Istentől sem remélhetik a feloldozást. • • * Pécsi Lukács Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági című kötete