A MTAK munkatervei, beszámolói, éves jelentései 1982-83.

II. Munkafolyamatok elemzése

32 nem lehetett — akár forint, akár devizakorlátozás miatt — behozni. Ilyen folyóiratok tucatjával vannak és mind a kutatás, mind a gazdasági élet kárát látja annak, ha ezek nem érkeznek be az országba. A releváns információkat hordozó folyóirat-állomány meghatározása után kerülhet sor egy olyan tárcaközi megállapodásra, amely most már a beérkező folyóiratok elosztására vonatkozna. Ezt az elosztási rendet megállapodás, tudományos előkészítés után a legfontosabb érdekelt használók bevonásával lehetne elvégezni. Figyelemmel kell lenni a folyóiratok elosztásában a nagy gyűjtemények folyamatos, szerves építésére (nem szabad megszakítani pl. az évtizede járó fontos folyóiratokat egy-egy gyűjteményben), a szolgáltatási lehetőségekre (szakembergárda, telex, reprográfia, stb.), a regionális szempontokra. Nagyjából ilyesféle volna egy hosszú távra is tekintő tudományos megalapozottságú külföldi folyóiratellátási program menetrendje. Ami történt azonban az jóllehet figyelembe vette — ha rendkívül korlátozottan is - az előzőkben vázolt „menetrend" bizonyos elemeit, de lényegét tekintve kifejezetten adminisztratív intézkedés volt. Tudományos kérdéseket pedig kizárólag adminisztratív módszerekkel nem lehet megoldani. A legfőbb használók (a különböző tudományágak és könyvtárak képviselői), az érdekeltek konzultációja nélkül (így többek között sem az Akadémia, sem az OMFB, de még az MM tanácsadó testülete, az Országos Könyvtárügyi Tanács Elnökségének véleményét sem kérték ki) történtek a folyóirat-törlések. Az első menetben a törléseket rábízták a rendelőkre. Ezt követően egy, a Művelődési Minisztérium égisze alatt működő szakértő bizottságnak nevezett csoport központilag döntött a rendelések sorsáról. Ez a konspiratív és nem-tudományos eljárás magyarázza a hibás és káros döntések sokaságát, de a történtek és történések mechanizmusának taglalása már egy pamflet megírására vezetne és ez nem e hasábokra való. A Művelődési Minisztérium minden bizonnyal megtalálja majd a módját a történtek elemzésére és az érdekeltek tájékoztatására. Ami érdekes most már, az az 1983-as rendelések lehetséges korrekciója, amelyre vonatkozóan a Művelődési Minisztérium a leginkább érdekelt főhatóságok bevonásával már tett kezdeményező lépéseket és talán még fontosabb az 1984. évi rendelések előkészítése, ill. a tanulságok levonásával egy hosszabb lejáratú szakirodalmi ellátási terv kidolgozása. Van azonban rendkívül pozitív következménye és tanulsága is a fentebb vázolt akciónak, ez pedig az, hogy a külföldi folyóirat-ellátás ésszerűsítését, összehangolását sokkal komolyabban kell venni, amint ez eddig történt, továbbá, hogy általában a tudományos információ problematikáját végképp be kell illeszteni a tudománypolitikába, ennek az összes konzekvenciáival. Van még egy harmadik következmény, amely azonnali pozitívum, nevezetesen a tartalomjegyzékek és cikk-másolatok gyorsabb hozzáférhetősége érdekében, az említett akció keretében jelentős mértékben megnövekedik a könyvtárak gyorsmásoló kapacitása. Legfontosabb tanulság azonban mégis az, hogy a szakmailag érdekeltek nélkül a szakirodalmi ellátás semmilyen kérdését nem lehet megoldani. Az érdekeltek mellőzése ilyenfajta akciókban nemcsak káros a tudományos és gazdasági munkában, hanem frusztrálja is a kutatókat, könyvtárosokat és általában az abban érintetteket. Célszerű volna, hogy a tudományos információ érdemi kérdéseit ott kezeljék, ahol a megfelelő tudományterületeket, tehát a társadalmiés természettudományok esetében az MTA, műszaki tudományok és fejlesztés — OMFB, agrártudományok - MÉM, egészségügy — Eü. M. Idézek egyik nemzetközileg ismert akadémikusunk leveléből: „Megkockáztatom abbeli véleményemet is, miszerint a folyóiratok törlésével kapcsolatos intézkedés túlmegy a szakszerűtlenség megengedhető határán." Hogy azonban ne egy ilyen kicsengéssel fejezzem be ezt az