Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.
I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Sárközy Miklós: 'Egy telem a persa fővárosban' - megjegyzések Kégl Sándor perzsiai tanulmányújához
'EGY TELEM A PERSA FŐVÁROSBAN' MEGJEGYZÉSEK KÉGL SÁNDOR PERZSIAI TANULMÁNYÚTJÁHOZ Sárközy Miklós Iranista, történész, PhD KRE Ókortudományi Tanszék miklos_sarkozy@hotmail.com Kégl Sándor az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeinek kiváló magyar keletkutatója volt. Mint tehetős, Budapest környéki földbirtokos egész életét keleti nyelvek (arab, perzsa, oszmán-török, urdu, stb.) tanulmányozásának szentelte. Vámbéry tanítványaként és egyetemi utódaként Kégl lett a klasszikus perzsa nyelv és irodalom első magántanára 1893-ban a pesti egyetem bölcsészettudományi karán. Kégl számos cikket írt a klasszikus és kortárs (19. századi) perzsa költészetről magyar és német nyelven, de emellett rövidebb terjedelmű indológiái és turkológiai tanulmányokat is megjelentetett. Mindezeken túl különösen értékesek a perzsa népköltészetről és az indiai perzsa irodalomról szóló munkái is. 1 Kégl Sándor, a magyar iranisztika korai nagy alakja életmüvének számos oldala ismert. A sokoldalúan képzett filológusi, irodaimári vénával megáldott orientalista számos nyelvvel bánt kiválóan. Arab, perzsa, oszmán-török, szanszkrit, hindi nyelvi ismeretei szerteágazónak tűnnek a mai ember számára. Tudása és érdeklődése a Dekkán-félszigettől a Mediterráneumig ívelt. Kéglt gyermekkorától fogva határtalan szellemi érdeklődés vonzotta az orientalisztika különféle tájegységei felé, ám mindez az esetek többségében csak szellemi utazásokat engedett meg nála, valósakat aligha. A korpulens, joviális földesúrfilosz igen ritkán mozdult ki áporkai kúriájából, hacsak tehette minden idejét szeretett könyvei és nem kis számú macskái között töltötte. 2 Az alkatilag is 1 Kégl életéhez lásd: Gaál 1924 és Sárközy 2005. 2 Az agglegény, magányos Kéglröl számos fotó ismert a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának Kégl dokumentumai között, amint macskái társaságában mutatkozik Keleti Tanulmányok / Oriental Studies 14 (2010)