Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Kovács Hajnalka: Kégl Sándor tanulmánya Amir Husraw indiai perzsa költőröl

KÉGL TANULMÁNYA AMIR HUSRAW KÖLTŐRŐL Háfiznak sikerült nagyobb, bár Hayyáméhoz nem hasonlítható népszerűségre szert tennie a perzsa irodalomból való fordításnak ebben a korai időszakában."' Végezetül néhány szó Kégl másik Husrawról szóló cikkéről („Khoszrev, India legnagyobb perzsa költője"), ami ugyan egy kivonat Kégl előadásából, de előbb jelent meg nyomtatásban (1910. november), mint az előadás teljes szövege (1911). Valójában ennek átdolgozott változatáról van itt szó, ugyanis Kégl feltehetően az előadását illető kritikai észrevételek hatására - néhány szerkezeti és stiláris változtatást végrehajtott a szövegben. Azonkívül, hogy versfordításai némelyikén kicsit csiszolt, magyarosított, mondanivalóját sikerült koherensebbé tennie azzal, hogy Husraw költészetének tárgyalását a Matla a!-anväm\ kezdte, majd ezt követően tért rá a lírai költemények ismertetésére. Ebben a cikkében Kégl a verseket valamivel több kritikai észrevétellel kíséri, mint az előadásában, de továbbra is következetlen. Például, míg az előadásában viszonylag pozitívan értékeli Husraw líráját (Kégl 191 lb:579), itt a bevezetőben általánosságban elítéli („Szerelmi lyrája ömlengő, ékes, csupa szóvirág, de helylyel-közzel valóban bájos ghazelei közt akad utolérhetetlenül bájos is"; Kégl 1910:557). Husrawnak a szúfi szellemben írt, a „mennyei szerelmet" megéneklő verseit „transzcendentális szépségűnek" és a „perzsa költészet legszebb virágának" nevezi (Kégl 1910:560)." Az idézett versrészletek viszont nem feltétlen értelmezendők misztikusan, arról nem is beszélve, hogy összefüggő verseknek fordít különálló részleteket," másokat pedig kiragad az összefüggésből."'Kégl egyébként ezt a cikkét a szúfi költészetről, valamint a szúfizmust ért és az általa gyakorolt hatásról való rövid, a korban divatos szellemű eszmefuttatással fejezi be (Kégl 1910:561—562).

4

0 Az előadáshoz képest eltérés az is, hogy Kégl valamivel több figyelmet szentel Husraw „hindusztáni" nyelvű költészetének, és fordításban közli a Husrawnak tulajdonított híres „makaróni"-gaza/t, mint azon 3

6 Fritzgerald fordításához hasonlóan ebben is egy szabadabb elvű, népszerű műfordítás (Háfiz 1897) játszott közre. 3

7 Itt Kégl megfogalmazásából és mondatszerkesztéséből nem lehet teljes biztonsággal megállapítani, hogy ezen megjegyzéseit Husraw szúfi költészetére érti-e, vagy pedig a perzsa szúfi költészetre általában. x Vö. pl. Kégl 191 lb:600, 2. lábjegyzet, valamint ld. fentebb, a Magma al-fusahabó\ és a Riyäz al-'ärißnbö\ idézett versrészletek elemzését. 3

9 Ld. Kégl első példáját Husraw szúfi költészetére (Kégl 1910:560; vö. Kégl 191 lb:602, 3. lábjegyzet), amely valójában egy részlet az Ä'ina-yi Iskandari c. masnavibó\, és témája a „megsemmisülés", illetve pontosabban az elmúlás. 4

0 Vö. Kégl 1904:491^194, ahol hasonló szellemben tárgyalja a szúfizmust. 15