Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Kovács Hajnalka: Kégl Sándor tanulmánya Amir Husraw indiai perzsa költőröl

KÉGL TANULMÁNYA AMIR HUSRAW KÖLTŐRŐL forrásául - úgy tűnik - Ouseley Biographical notices of Persian poets c. műve (1846:146-153) és Garcin de Tassy hindi-urdu irodalomtörténete (1870-1871: 204-209) szolgált. Mivel mindkét szerző olyan perzsa tazkirákból

5 merítette adatait, amelyek századokkal Husraw után íródtak, az életrajzba bekerültek hagiografikus vonásokat mutató legendák, anekdoták, és történelmi anakronizmusok is. Ezeket persze Kégl átvette, amiért túlzottan nem lehet elítéleni,

6 hiszen a nyugati orientalisták is ugyanebbe a hibába estek. Amint arra Sunil Sharma rámutatott AmIr Husrawról szóló ismeretterjesztő könyvében, a mai történész sokkal jobb helyzetben van, hiszen a tudományos kutatás az utóbbi időkben sokkal megbízhatóbb adatokat szolgáltatott, mint ami a korábbi századokban a rendelkezésre állt (Sharma 2005:13). Az olyasféle legendák, miszerint Sa

cdT, a nagy sirázi költő öregkorában elzarándokolt volna Multánba tiszteletét tenni az ifjú Husrawnál (Kégl 1911 b:575), valamint a Husraw és a nagy indiai szúfi szent, a CistI rendhez tartozó Nizäm ad-dln Awliyä kapcsolatáról szóló anekdoták (Kégl 1911 b:576—578) Husraw életrajzának szerves részét képezték, és képezik még ma is, legalábbis a köztudatban. Szintén a tazkirákra mennek vissza, de kevésbé magyarázhatók az olyan hibák, mint például hogy Husraw apósa „Toghlak sahnak" lett volna az udvari embere (Kégl 1911b:575).

7 Valójában Husraw maga szolgálta élete utolsó éveiben a Tuglaq szultánokat - Giyäs ad-dlnt (ur. 1320-1325) és Muhammadot (ur. 1325-1351), apja és apósa viszont Iltutmis szultánnak (ur. 1211-36) volt az udvari embere. Kéglnek az az állítása, hogy „Khoszrev élete elég simán folyt le" (Kégl 1911 b:578), a történelmi tények és Husraw életrajza ismeretében aligha vehető komolyan. Igaz, hogy udvari költőként költészetét már életében méltányolták és kellő jutalomban is részesült, de a viharos időket megélt, hét uralkodót szolgált 5 Életrajzgyüjtemény és irodalmi antológia egyben, ahol minden egyes költő életrajzát egy válogatás követi a verseiből. Kégl közvetlenül is felhasználta a két szerző által idézett tazkirák közül Dawlatsäh Tazkirat as-su

cará és Sir Hän LüdT Mir 'át al-hayál e. müvét. 6 Mindazonáltal Kégl tisztában kellett, hogy legyen a tazkirák megbízhatatlanságával, hiszen ő maga meglehetősen elítélően nyilatkozik róluk (Kégl 1892:597-599). 7 Ld. pl. LüdT 1831:65. Ezt a hibát megismétli aztán Riza QulT Hän Hidäyat, Kégl két másik fő forrásának, a Magma

0 al-fusahának és a Riyáz al- árifinnek a szerzője, valamint Ouseley és de Tassy. Ld. Hidäyat 1336-1340/1957-61:638, Hidäyat 1344/1965:102, Ouseley 1846:146, de Tassy 1870-71:204. Ouseley pár sorral lejjebb viszont helyesen sorolja fel az uralkodók neveit, akiket Husraw szolgált, és összességében az életrajzi összefoglalója jobb, mint Kéglc. 5