Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

Mellékletek - 3. A tibeti nevek átírása

3. TIBETI NEVEK ÁTÍRÁSA A klasszikus tibeti (irott tibeti) és a beszélt tibeti nyelv között igen nagy a különbség, mivel a klasszikus tibeti a VII. században megállapított normákat követi ma is változatlan formában, amelytől az élő nyelv fejlődése sorén jelentősen eltávolodott (nem is beszélve az egyes nyelvjárások közti lényeges különbségről). Mivel az Írásban csak a klasszikus változat létezik, igy jelen munkában előforduló tibeti neveket a klaszszikus tibeti nemzetközileg használt latin betűs átírásában adjuk. Ezek magyar olvasata az irásképtől csak a következő betűknél tér el: s (magyarban sz-nek olvassuk), n = ng, n = ny, c = cs, ch = csh, j = dzs, j = dz, z = zs, s = s, y = j. A leggyakrabban szereplő tibeti tulajdonneveknek azonban itt feltüntetjük az ejtett változatát is (elől állnak a klasszikus formák, zárójelben magyar olvasatukkal; végül pedig az ejtés szerinti alakok): Sans-rgyas phun-chogs (Szangsz-rgyasz phun-chogsz) = Szangje Püncog Kun-dga' chos-legs (Kun-dga cshosz-legsz) = Künga Cső leg Chul-khrims rgya-mcho (Chul-khrimsz rgya-mcho) = Cultrim Gyaco Ezan-la (Bzang-la) = Zangla Phug-dal (Phug-dal) = Puktal