Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

III. A Csoma-gyüjtemény - 1. A gyűjtemény története

1. A GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE A Csoma-gyüjtemény az eddigi irodalomban csak mint ereklye kapott figyelmet, pedig a gyűjtemény értéke ennél jóval nagyobb. Jól látta Maian, Csoma közeli ismerőse, hogy ezek a tibeti könyvek Csoma megismerésének is fontos dokumentumai. Valóban, a gyűjteményt képező egyes müvek alaposabb elemzése lényeges adatokat ad Csoma életéhez, általuk szemléletesebb képet nyerünk műhelymunkájáról, s pontosabb véleményt alakithatunk ki utolsó éveinek megítélésével kapcsolatban. Mielőtt a gyűjtemény bemutatására sor kerülne, röviden meg kell emlékeznünk arról, hogyan is kerültek ezek a tibeti könyvek és kéziratok az Akadémia tulajdonába. Amikor Csoma negyedik tanulmányútjáról 1837 decemberében viszszatért Kalkuttába, a Bengáli Ázsiai Társaság új főtitkárával, Salamon Cesar Malannak közelebbi kapcsolatba korült, Maian ugyanis nagy érdeklődést mutatott a tibeti nyelv iránt, s megkérte Csornát, hogy tanítsa. A rendszeresen folyó tanulmányok alatt Csoma és Maian közt baráti viszony alakult ki, olyannyira, hogy Maian hazatérésekor Csoma valamennyi tibeti könyvét Malannak ajándékozta. Maian későbbi visszaemlékezése szerint ez 1839-ben történt (Kalkuttából 1840-ben utazott el). Mivel az ajándékozás teljesen magánjellegű volt, igy hosszú ideig nem is tudtak róla. 1883-ban Duka Tivadar megkereste Malant, aki ekkor elmondta neki, hogy az egykor Csornától kapott könyveket megőrizte. Duka Tivadar személyes ráhatásának tulaj donitható, hogy Maian úgy döntött, hogy a gyűjteményt az Akadémiának ajándékozza. Mielőtt a könyveket átadta volna, Duka kérésére a könyveket sorszámmal látta el, s címlapjukra röviden ráirta azt, hogy miről szólnak. Az annotálást követően a 40 tételből álló gyűjteményt elküldte Dukának, aki Londonban