Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

I. Körösi Csoma Sándor - a tibetisztika megalapítója - Őshazakutatás és tibetisztika

ŐSHAZAKUTATÁS ÉS TIBETISZTIKA Amikor Körösi Csoma Sándor 1819 novemberében elhagyta hazáját és keletre indult, egyetlen határozott célkitűzése volt: a magyar őstörténet kutatása, nyomára bukkanni a magyarság eredetének, vándorlásainak, mint ö maga 1821. március 1-én kelt levelében irja: "Én, hogy mind tulajdon vágyódásomnak eleget tegyek, mind pedig nemzetemhez való háládatosságomat s szeretetemet megmutassam, számba nem vévén a fáradságot s megtörténhető veszedelmet . . . nemzetünk eredetének és régibb történeteinek felkeresése és kifejtése végett indultam volt ki hazámból". A később megszólaltatott kortársak visszaemlékezései is egybehangzóan bizonyítják, hogy Csoma csaknem gyerekkora óta ezzel a feltett szándékkal folytatta tanulmányait, s minden tevékenységét ennek a távolabbi jövőben megvalósítandó feladatnak vetette alá. Elhatározása tehát rendkívül megfontoltnak, csaknem fanatikusnak nevezhető. Ezt tudva figyelemre méltó, hogy semmilyen hivatalos bejelentéssel vagy segélykéréssel nem élt, titkon indult útjára, mintegy jelezve, hogy törekvését egyéni kötelességének, szinte magánügyének tartja. A hazai közvélemény azonban csakhamar tudomást nyer útrakeléséről, s számontartja, söt számon is kéri Csomótól az eredményeket. 182l-es teheráni jelentkezését követően több évre megszakad kapcsolata a hazával, s mikor az első híradósok érkeznek felöle, meglepetéssel és némi csalódottsággal értesülnek a hazai tudományos körök arról, hogy Csoma a tibeti stúdiumokba vetette magát. Akkor is, de azóta is többször felmerült mór az a kérdés, hogy a tibeti forrósokban a magyarság őseinek nyomát kereste-e, vagy félretette azt egy ideig, kedvezőbb lehetőségek reményében; netalán teljesen felhagyott eredeti programjával, a magyar őshaza keresésének gondolatával, s végleg más tudomány müvelésére adta magát? Aki ismerős a Csoma-